Tények - III.rész

Az kimaradt a sztoriból, hogy valamikor még 2011 telén felutaztam Budapestre, hogy tárgyaljak nagyhatalmú bankkal, mondván, hogy egy ilyen komoly egyezkedés még sem telefon téma. 200 km-t utaztam oda, 200-at vissza, és egy rendkívül tájékozott, csavaros eszű, közgazdász üzletember kollégám elkísért. Leültettek minket egy váróba, megismerhettük Maros Ottó ügyfélszolgálati munkatársat, aki egy akkor 23 év körüli , tájékozatlan, borostás fiatalember volt. Mivel segíteni nem tudott, odahívta Horváth Krisztina nevű kolléganőjét. Kértük, hogy szóljon a bank vezetőjének, megvárjuk, akármeddig is kell várni rá. Azt mondta, a vezető  nem foglalkozik ügyfelekkel. Így hát elénk tolt egy  A 4-es lapot, hogy írjuk le mit szeretnénk....Gyakorlatilag dolgavégezetlenül távoztunk.

Az árverés 2012. szeptember 09.-re volt kitűzve. Egy kedves ingatlanos kollégám eljött velem. Ringbe szállni pénz híján nem tudtam.Remegve-rettegve mentem oda. Innen is köszönöm Cselényi László kollégámnak, hogy segített és köszönöm azt az önzetlen segítséget, amit néhány ott megjelent ismerősénél elért: A történetet elmondva, a 3-4 esélyes jelentkező visszaállt, nem szálltak be a licitálásba rám , Lacira és a helyzetre való tekintettel. Köszönöm nekik az emberséget. Ezzel időt nyertünk volna....De nem nyertünk. Mert11:00.-kor megérkezett nagyhatalmú bank képviselete, s lőn csoda: a bank egyik vezetője , Morvay Zsolt úr leszállt közénk...Őt kísérte a  csatlósa , Lakatos Ágnes . Ő szót csak annyiban érdemel, hogy minden alkalommal úgy beszélt velem, mint a kutyával, illetve bocsánatot kérek minden jó érzésű kutyástól, mi a kutyánkkal sem beszélünk ilyen hangnemben....Nem sokat teketóriázott, nem licitálgatott, hiába próbálta szerencsétlen végrehajtó tartani a szabályt, Morvay főhatalmassága közölte, hogy ő megveszi a lakást ALAPÁRON, azaz 11 millió forintért. Így az árverési vevő a Magyar Ingatlanhitel ZRT lett. Megvásárolta azt az ingatlant 11 millió forintért, amelybe én már 14-et beletettem.Persze úgy vásárolta meg, hogy a hitel beszámításra került, kvázi szinte ingyen jutott hozzá.

A papírok aláírása után oda jött hozzám, bemutatkozott és közölte, hogy neki persze ez az ingatlan nem kell, ez továbbra is eladó, szívesen eladja nekem, az ár azonban immáron 18, azaz tizennyolc millió forint....A ház, amelyben 14+6 millió forintom fekszik , megvásárolható számomra további 18 millióért. Ez időtájt 38 millióért már kisebb kastélyt vehettem volna itt Pécsett....

Abban maradtunk, hogy felmérem a lehetőségeimet és jelentkezem náluk....De nem sok lehetőségem volt.
A fent említett közgazdász kollégám , aki pesti, próbált velük tárgyalni, próbált hatni rájuk, de finoman szólva is kivágták, mint macskát ...

Aztán utolsó mentőövként jött egy lehetőség, - talán többen ismerik itt-egy eu-s pályázat, vállalkozások tudtak telephelyet vásárolni 10% önerővel, 45% hitellel, további 45 % vissza nem térítendő pályázati összeggel.Mivel az utcafronti részt ahogy már írtam szépségszalonnak szántuk, ez a projekt nekünk megfelelt volna.Körbejártam, és vigasztalódtam azzal, hogy amit elvesztettem a réven, visszajöhet a vámon, ha 45%- ot nem kell visszafizetni, akkor mégsem 18 millió az a 18 millió.

Míg  a család ezt  a projektet próbálta összerakni, megérkezett a végrehajtó levele: mivel elkelt a ház árverésen, így a vevő ( a bank, a szerk. ) kéri a birtokbaadást és ezt ki is tűzték 2012.november 30. napjára. A levélben megírták, ha nem megyek ki  önszántamból, kitesznek karhatalommal...

A levelet 14 nappal megelőzően kaptam meg. Azonnal hívtam a bankot, nem tágítottak. Egyetlen feltétellel marad el a kilakoltatás - közölték- ha létre jön az adásvételi szerződés, és fizetek. Nekem ugye nem volt 18 millióm.Banki hitel ebben a fázisban miért nem jöhetett létre? Nos, ők 1/1-es tulajdonosok, a vételár 18 millió ft. Egyetlen bank sem adja meg - ma már különösen nem- a vételár 100 %-át hitelként, még másik ingatlan bevonásával sem. Az ügyvédem kérte tőlük, hogy állapodjunk meg abban, hogy tulajdonrészt veszek meg tőlük, hisz nekem komoly befektetett pénzem van az ingatlanban, de ettől ők mereven elzárkóztak. A november 30.-i időponttól sem voltak hajlandóak elállni , mivel másnap életbe lépett  a kilakoltatási moratórium és nem akarták, hogy hónapokig megint húzódjon a dolog...

Az egész család padlón volt, nem tudtuk honnan teremtünk pénzt, nem tudtuk,mi lesz, hova megyünk télvíz idején...
November 29.-én kaptam egy " utolsó lehetőséget" tőlük: Kössünk előszerződést, fizessek 10 % foglalót 2,1 millió forintot -  Hogy miért annyit? Mert addigre a ház vételára már 21 millió forintra emelkedett!!! - és a többit pedig a pályázati összegből rendezem...Ha ebbe belemegyek, akkor maradhatok, ha nem nem...

Nem volt más választásunk, volt 24 óránk, hogy előteremtsünk 2 milliót.Természetesen nem sikerült,így a férjem este pakolni kezdett, készültünk arra, hogy kiköltözünk....Hogy hova? Fogalmunk sem volt....

Hajnalban telefonált az anyósom, hogy van félre téve neki egy millió forintja baj estére, azt oda adja nekünk. Felcsillant egy kis reménysugár, így karácsony előtt. Felhívtam a bankot, hogy 1 milliót tudok adni...az nem elég nekik, közölték. Pakoljunk, jönnek. 13 órára érnek ide végrehajtóstul...
Majd olyan fél 10 felé hívtak, hogy ha kp-ban ott lesz az egymillió, akkor beírjuk a szerződésbe, hogy a maradékot december 21. napján megfizetem....
Kényszer helyzetben voltam, már bármit aláírtam volna, bármit odaadtam volna, csak ne tegyenek ki az akkor épp  beteg anyámmal, a gyerekeimmel télvíz idején...
A délelőtt maradék részét azzal töltöttük, hogy rohantunk bankból bankba, hogy anyósom ki tudja venni a pénzét. Utolsó percben sikerült, sőt még később, mert már a ház előtt vártak...

Létrejött az adásvételi szerződés, miszerint megvásárolom a házat 21 milliós vételáron, 2,1 M ft a foglaló, melyből 1 milliót a szerződés aláírásakor, a maradék 1,1 milliót pedig december 21.-én Budapesten az ő irodájukban fizetek meg....
Ezt a szerződést kényszer hatására írtam alá, nem szabad meggyőződésemből, aki már volt hasonló helyzetben, tudja, hogy szorult helyzetben mindenre képes az ember...És bíztam a csodában, illetve akkor már tudtam, hogy perelni akarom őket, mert ez már messze-messze túlmegy a tisztesség határán.

A férjem és a nagyobbik lányom előtt aláírtam a szerződést...Ekkor egy helyettes végrehajtó volt nálunk - Szabó Norbert- aki egy ötvenes, arrogáns bunkó és volt pofája az én házamban, ajánlatot tenni az én lányomnak....Ha nem az a helyzet, ami, kivágtam volna, mint macskát sz@rni....Mit kell még egy embernek eltűrni? Hova aláznak még embereket ők, akik teljhatalmúnak hiszik magukat???

Majd végig hallgattuk végrehajtó úr poénkodását, hogy őt mennyire megverték nemrégiben, napokig kómában volt... / Vajh Istenem véletlen volt??? /

Summa summárum...aláírtam ezt  a képtelen szerződést, hogy megmentsem a családot a kilakoltatás elől a kilakoltatási moratórium előtti napon....
Közben pedig földbe voltam döngölve: Itt mindent lehet? A vételár havonta milliókkal is nőhet? Biztosan jó helyen vagyok én? Biztosan kell nekem foggal körömmel ragaszkodnom ehhez a házhoz? Biztosan itt, ebben az országban kell nekem élnem, ahol ezt büntetlenül megtehetik az emberrel????

folyt köv hamarosan