Köszönet

Köszönöm Nektek Kedves Olvasók a hozzászólásokat, a sok privát levelet és az együttérzést.Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan olvasnak, ma például  600-an jártak az oldalon.

Jól esnek a vigasztaló szavak, biztatások...Köszönöm!
Rám fér...Kérdezitek, hogy hogy bírom, hogy nem őrültem még meg, és volt-e már olyan gondolatom, hogy beszerzek egy pisztolyt...Nos, nekem még nem , de nagyon sok ismerősömnek volt már ilyen javaslata....:-)

Hogy bírom? Nehezen. Az időszámítás valahogy megváltozott az életemben. Nincs holnap, jövő hét, maximum délután meg este. Tovább nem látok..
A hangulatom hullámzik, egyszer teljesen földbe vagyok döngölve,csak zokogni tudok, másszor valami különös erő kerekedik felül rajtam és azt mondom, hogy kűzdeni, harcolni kell a végsőkig, addig pedig megteremteni egy olyan milliőt, amiben kibírom azt a várhatóan másfél -két évet, amíg albérletbe kényszerülök. Mert hiszem, hogy ez átmeneti megoldás és hiszem, hogy a végén győzni fogok! 

Most egy bérelt lakásban lakunk - hozzá teszem soha nem laktam még albérletben, nem laktam más lakásában, nem használtam más fürdőjét, más tűzhelyét. Nehéz megszoknom ezt is.

12 napig keresgéltem, azt akartam, hogy olyan legyen az átmeneti otthonom, ahol a körülményekhez képest jól érezhetem magam...A lakás szép, jó helyen van, pár percnyire a házunktól...
De ez nem ennyi. Három lakást tettünk a házunkba, három lakrészünk volt. Anyám, a nagylányom és mi hárman: a férjem, a kisebb lányom és én.

A fent említett bérelt lakásban lakom én a férjemmel ,  és a kisebbik lányom fog még velünk lakni, ha haza jön a Balatonról, ahol nyáron dolgozik...

De külön bérel lakást anyám és külön a nagylányom is . Kvázi szétszakították a családomat is...Ki fogja ezt megfizetni? Ki kártalanít majd minket a forintban nem mérhető veszteségeink tekintetében?
Ki fogja megfizetni  - és egyáltalán mennyit ér   az anyám egészsége,-  aki kórházi ellátásra szorul most épp? Ki fogja megfizetni és milyen árfolyamon a  nagylányom kétségbeesését, aki életében először tapasztalta meg, hogy milyen érzés, amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt? Ki kártalanít minket az átvirrasztott , átsírt éjszakákért, a széthullott családért, a bizonytalanságért?

Mert ezt nem mi szereztük magunknak. Mi rosszkor voltunk rossz helyen, és bedőltünk nagyhatalmúnak és az ő ígéreteinek.
Mi a mi bűnünk? Szerettünk volna az igényeinkhez mérten egy ingatlant, amit sok pénzért és sok verejtékkel rendbe tettünk.Bevállaltuk -volna- a hitel törlesztését. Teljesen egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk,csak élni szerettünk volna  - ha hagynak. A pénzt, amit vételár előlegnek adtunk az előző tulajnak, és amiből felújítottuk a házat, tisztességes munkával szedtük össze évtizedek alatt....

Most ülök egy bérelt lakás nappalijában az íróasztalnál , ami harmad akkora mint a házam... Tőlem 200-300 méterre a házam üresen áll, benne még a java holmink..Amit legkésőbb augusztus 31.-ig el kell hoznunk, mert lejár a 30 nap, amíg tárolni kötelesek...Aztán akár ki is vághatják a cuccainkat. Mert itt mindent lehet. Mert tőlem elvették a kulcsaimat, és nekik van bejárásuk oda, ahol az én holmim van. Én nem mehetek be, de ők, akár naponta kutathatnak a szekrényemben, használhatják a fürdőkádamat, stb.Hol van itt a tulajdon védelme?

Nekik van egy telkük, és 4 faluk, háztetőjük....

Nekem van kb. 18 külső nyílászáróm, 11 darab radiátorom, egy komplett , új  fűtésrendszerem,villamos és vízhálózatom felújítva, van 2 db komplett konyhám, 2 db komplett fürdőm , száz négyzetméternyi minőségi hidegburkolatom, ugyanennyi parkettám, szanitereim, és még sorolhatnám. Nekem van 800 m2-nyi pázsitom, nekik csak gazuk volt. Nekem van  8 friss telepítésű gyümölcsfám, nekik kórójaik voltak, amiket mi vágtunk ki.....

És ők jogosultak mindent bezárni...
Szeretném tudni, hogy nekem, -nekem, az állampolgárnak , a szavazópolgárnak, a vevőnek, az ügyfélnek, nekem pécsi lakosnak, adófizetőnek,  hazafinak  mégis mihez van jogom??? Tessék már ezt nekem megmondani!!!