Negyvenhat éves vagyok. Éltem az életem mint minden nő, asszony, feleség, anya, dolgozó nő.Voltak jó és rossz szakaszai az életemnek, voltam nagyon boldog és nagyon boldogtalan. Voltam elégedett és elégedetlen. Sokszor sírtam, de többször nevettem. Néha rossz kedvű voltam és dühös, mert a gyerek leejtette a lekváros kenyeret a frissen felmosott kőre,mert összekente a fehér blúzát csokifagylalttal, mert a férjemnek nem volt munkája, mert valaki lázas volt a családból, a kutya megrágta a fotel karfáját, a vakond feltúrta a kertet egyetlen éjszaka alatt...
Ma már tudom, hogy a probléma nem a fentieknél kezdődik...
Másként képzeltem a negyvenes éveim közepét anno, hamvas fiatalasszony koromban. Azt hittem addigra már csak hátra kell dőlnöm és élvezni az életet...De a Sors másként osztotta a lapokat...
Két nap leforgása alatt drasztikusan megváltozott az életem...
2013.augusztus elsején a Bank -egész pontosan egy pénzügyi ZRT - kiköltöztetett a házamból úgy, hogy se én , se a családtagjaim nem állunk vele kölcsönszerződésben...
A történet hosszú és sok évre nyúlik vissza, ez a blog erről az abszurd történetről fog szólni...
Ha lesz erőm leírni....
Egyelőre csak ülök egy másfél szobás kölcsönlakás nagyszobájában és igyekszem felfogni, hogy igen, megtörténhet és megtörténhetett személy szerint velem is, hogy a kőkemény munkám gyümölcse néhány nap alatt odavész.
171 m2-es, gyönyörűen felújított családi házban éltünk a családommal még a hét elején is...Ma egy kölcsönlakásban kuporgok a férjemmel, a fiatal felnőtt gyerekeim szanaszét, az anyám megint máshol, csak a kutyám fekszik a lábamnál és néz rám nagy szemekkel, láthatóan semmit nem értve,csak annyit érzékelve, hogy baj van. Nagy baj..Második napja nem eszik, csak néz szomorú szemekkel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése