Hétvégi pokol

Ez a második hétvégénk hontalanul....

Egyben az eddigi legrosszabb...

Hét közben még csak-csak elmegy az idő, az ember dolgozik, el van foglalva...De jön a hétvége, amikor is rádöbben az ember, hogy ez a helyzet maga a pokol. Még mindig  a kölcsönlakásban vagyunk, és rá kellett döbbennem, hogy az én megszokott nívóm szerinti lakás, ház az olyan drága, hogy számomra elérhetetlen, amit meg tudok fizetni, az meg bizony messze van az elképzeléseimtől. És ezt nehezen viselem.Nagyon nehezen. Tudom, felmerülhet  a kérdés , mi a fenének finnyáskodom, válogatok, hisztizek, nem vagyok abban a helyzetben...
Én úgy gondolom jogosan vannak igényeim, kvázi  jogosan hisztizek...Én megteremtettem már magamnak az életemben azt a helyzetet, hogy ezt megtehessem. Nem rajtam múlt, hogy ebbe a helyzetbe kerültem. Az én esetemben nem arról van szó, hogy felvettem x millió hitelt és nem fizettem. Itt arról van szó, hogy félre lettem vezetve, a bank nem volt hajlandó semmiféle megoldásba belemenni, amit kínáltam, és végül maffia módszerekkel kitett a házamból. Továbbra is vallom, hogy az ÉN házam, a fotókat megnézve látható, hogy melyik állapot volt az övéké, és hogy a jelen állapotot ki és miként hozta létre. Nem tudom mi lesz, hogy alakulnak a dolgaim...Egyetlen egy dolgot tudok biztosan: Harcolni fogok az utolsó leheletemig az igazságomért. Ha kell elmegyek a legvégső fórumokig, de nem adom fel...Foggal körömmel ragaszkodom ahhoz, ami az enyém...
Sem én, sem a gyerekeim nem mentünk el az országból, hogy boldogulhassunk másutt. Pedig könnyebb lett volna. De én magyar vagyok, magyar vér csörgedez bennem, magyar szóra tanított az anyám, magyar földben nyugszik az apám...Én ITT szeretnék élni és boldogulni...Mert ez a hazám...

Nem ítélem el, sőt megértem azt, aki elmegy...de a gyerekeimnek is a fenti mondatokat mondom mindig...Azonban, ha itt , ebben az országban egy fekete listás pénzügyi Zrt megteheti azt, hogy elveszi azt ami az enyém, majd eladja és abból kovácsol búsás  nyereséget magának, amit tőlem jogtalanul elvett, ha ezt  a jog hagyni fogja, akkor le kell ülnöm és át kell gondolnom, hogy valóban foggal-körömmel ragaszkodnom kell-e ehhez az országhoz...

Optimista vagyok..Bízom ,-  még mindig bízom - az emberségben, a jogban és az igazságszolgáltatásban...