2013.08.01. A nap, amely mindent megváltoztatott....

Csütörtök dél volt...Már tűkön ültem. Tudtam, hogy jönni fognak, kedden is itt jártak.

 Kedden, amikor még érvényes bérleti szerződésem volt nagy és teljhatalmú bankkal. Igen, a saját házamban ( bár ez megkérdőjelezhető, de majd később világossá válik) az utóbbi hónapokban bérleti szerződéssel laktam.Havi 83.000 kemény magyar forintért béreltem azt a házat, amit 14 millióból újítottam fel pár éve.Béreltem a banktól a  saját nyílászáróimat, saját járólapomat, saját fürdőkádamat, saját téglámból saját kézzel rakott, saját festékkel saját kézzel festett falakat és sorolhatnám. Mert a bank nem régiben  így döntött, hogy maradhatok, de béreljek. S én béreltem, mert az életem munkáját erőn felül is meg akartam védeni. Én is, a férjem is. Nyeltem a keserű könnyeimet de béreltem...
Késedelembe estem a fizetéssel, merthogy nem havonta kellett fizetnem A bérlet feltétele volt, hogy előre fizetem ki a 3 hónapot. Aki bérből és fizetésből él, aki dolgozott már saját kezével, aki dolgozott már napi 10-14 órákat beleértve a hétvégét is, az tudja, hogy 250 ezer forintot előteremteni nem könnyű. Így igen, késedelembe estem...És akkor jött a végrehajtó levele, hogy hagyjam el a házat, mert kedden jön és kitesz. De hétfőn rátettem az átkozott számlájukra mind a 250 ezer forintot így július 31.-én ki voltak fizetve augusztus 31.-ig. Lássuk be, még ez se rossz pozíció  nagy és teljhatalmú banknak, én úgy gondolom..

Ők nem így gondolták. Kedden jött a bank ügyvédje és a végrehajtó. Az a végrehajtó, akit egyébként ismerek régóta és azt kell mondjam rá, hogy az egyik legkorrektebb végrehajtó  és remélem nem csalódom benne, bár már nem bízom senkiben.

Szóval  kedden jött Mr. Atyaistennek képzelt ügyvédúr a bank képviseletében és a végrehajtó. Az ügyvéd úgy beszélt velem, mint egy leprással, pedig ahogy kinézett, szerintem olyan ingatlanban, mint az enyém, nem hogy nem járt még, de talán képen sem látott. Normál esetben az ilyen alakot az előszobában felszólítom, hogy vegye le a cipőjét...

Mivel őt nem kevés pénzért megbízta a három - számomra siheder korú, egyébként igen flegma -  bankvezér , leutaztatták Budapestről Pécsre és meghatalmazták, hogy akárhogy is, de tegyen ki a házból. Ő pedig  hozta a menő, kemény ügyvédet. Mindaddig, míg közöltem vele azt, amit a bank vezérség nem, hogy én biza bérleti jogviszonyban állok a bankkal. Ekkor idegesen kirohant az udvarra és felhívta nagyhatalmúékat. Visszajőve csak azt tudta szajkózni, hogy nem érvényes a szerződés, mert késedelembe estem.Itt tenném hozzá, hogy írásban nem is volt rögzítve a dátum, hogy meddig kell fizetnem.Szerinte megszegtem a szerződést  a késedelmes fizetésemmel, így ő végrehajtja a kilakoltatást. Felszólított, hogy hagyjam el a lakást. Közölte továbbá, hogy ha nem teszem,akkor lecserélteti a zárat - a lakatos már ott állt harcra készen. Végighallgattam, majd elmondtam neki, amit én gondolok...Nevezetesen, hogy a bérleti szerződés él, a pénzem a bank számláján van jelen pillanatban is, augusztus 31.-ig meg van fizetve a lakás bérleti díja. Így tehát ha ő zárat akar cseréltetni, akkor én most felhívom a rendőrséget.Mr. Atyaistennek képzelt ügyvéd még idegesebb lett, ismét kirohant telefonálni, majd pár perc múlva beszólt, hogy a végrehajtó legyen szíves kimenni az udvarra. Eközben megkérdeztem a végrehajtó segédjétől, hogy ugyan már mi lehet az én házamban, az én végrehajtási ügyemben olyan titkos kérdés, amit az én hátam mögött kell megbeszélni. A választ persze nem tudta ő sem...

Visszaérkezvén zaklatott ügyvéd megint csak egyet tudott szajkózni: Adjam meg a számlaszámomat, hogy vissza utalhassák a pénzemet. Közöltem, hogy nem akarom vissza a pénzt, a jogviszonyt akarom fenntartani, így nem adok bakszámlaszámot. Már majdnem sírva fakadt dühében, úgy követelte egyre sürgetőbben a számlaszámot. Mondtam neki,l hogy nincs számlaszám addig, míg nem beszélek az ügyvédemmel...Felhívtam az ügyvédemet, aki bár a késedelmet felrótta nekem, ettől függetlenül élőnek itélte meg a szerződést.
Míg a dolgozószobámból telefonáltam , addig  a férjemből -aki kevésbé harcias, mint én- kicsikarták a számlaszámát és abban a szempillanatban visszautalták a pénzt. Így már nem álltunk bérleti jogviszonyban és joguk volt kitenni...

De még kegyet gyakoroltak - mivel a pénz nem érkezett meg azonnal  a számlára  és a rendőrséget emlegetve igen csak be volt rezelve Atyaisten ügyvéd-  közölte, hogy ad két nap haladékot , csütörtökön 13 órakor visszajön, ha nem megyek ki, akkor valóban lezárja a házat.

Tudtam -és az ügyvéd megerősített benne, bár ez így mégsem igaz, de erről majd később-, hogy ebben az esetben ő lesz az erősebb kutya, kvázi volt két napom , hogy összepakoljak és keressek valami lakást..

Csütörtökön 13 órakor megéreztek...Atyaistennek hitt ügyvéd százhuszadik szőke kolleginája és a végrehajtó...

Kínban voltak. Mindkettő tudta, hogy nekem van igazam..
Fel voltam szerelkezve bekapcsolt diktafonnal, de nemigen volt  mit felvenni...Ügyvédtanonc leányka kettőt nem mert szólni, a végrehajtó meg csak közhelyeket mondott....

Aztán ami ilyenkor szokásos: órák leolvasása, jegyzőkönyv, zárcsere...

Elhagytam a házat, benne maradt minden holmim, amit az elkövetkező 30 napban egy megbeszélt időpontban vihetek ki... Ott hagytam az otthonomat,aminek minden négyzetmillimétere valahol én vagyok. A férjem és én...Nem akartam megadni nekik az örömöt, hogy sírva fakadok...

No és, hogy a diplomák száma mennyire nincs egyenesarányban a gondolkodással, nos ők ketten a lakatossal karöltve elkövettek két olyan hibát, amiről itt most nem akarok beszélni, de  sorsdöntő lehet...

Nem találtunk megfelelő albérletet, így egy éppen nyaraló barátnőm lakásában ülünk immár harmadik napja és nem találunk magunkra...És nem tudom elhinni, hogy ez a 21. században megtörténhetett. Hogy mindez velem megtörténhetett....
A menet persze itt még  messze nem ért véget....