Nagyhatalmú leereszkedett

Csütörtökön ismét felhívtam a bank ügyvédjét, aki ezt a hanghordozásából ítélve zaklatásnak vélte, viszont az én hanghordozásom sem volt már baráti, és nyomatékosan közöltem, hogy azért , mert én onnan kiköltöztem, az nem azt jelenti, hogy innen kezdve mindenben ők diktálnak. Engem már nem érdekel az 

sem, ha nem engedik meg, hogy hosszabbítsak, de igenis kérem megjelölni azt a napot, amikor is a holmimat elvihetem. (Itt azért van némi fonák a dologban, de erről a jelen helyzetben nem beszélhetek, de ígérem amint tehetem, le fogom írni, már csak azért is, hogy lássátok, hogy amiről az első bejegyzéseimben írtam, -  miszerint a diplomák száma nem áll arányban az ész mennyiségével - milyen nevetségesen nyilvánul meg ebben a helyzetben...

A telefonhívásom után fél órával megjött az ügyvéd e-mailje, miszerint a bank hozzájárul, hogy szeptember 20.-ig maradhatnak az ingóságok a házban.

Nyilván nem azért mer ilyen nagylelkűek. Beigazolódni látszik, amit sejtettem, hogy elszámították magukat...Hogy itt pontosan mire is gondolok, arról sem írhatok. Egyelőre..Amint tehetem, világosan leírok mindent...