2013. augusztus 31., szombat

Nagyhatalmú leereszkedett

Csütörtökön ismét felhívtam a bank ügyvédjét, aki ezt a hanghordozásából ítélve zaklatásnak vélte, viszont az én hanghordozásom sem volt már baráti, és nyomatékosan közöltem, hogy azért , mert én onnan kiköltöztem, az nem azt jelenti, hogy innen kezdve mindenben ők diktálnak. Engem már nem érdekel az 
sem, ha nem engedik meg, hogy hosszabbítsak, de igenis kérem megjelölni azt a napot, amikor is a holmimat elvihetem. (Itt azért van némi fonák a dologban, de erről a jelen helyzetben nem beszélhetek, de ígérem amint tehetem, le fogom írni, már csak azért is, hogy lássátok, hogy amiről az első bejegyzéseimben írtam, -  miszerint a diplomák száma nem áll arányban az ész mennyiségével - milyen nevetségesen nyilvánul meg ebben a helyzetben...
A telefonhívásom után fél órával megjött az ügyvéd e-mailje, miszerint a bank hozzájárul, hogy szeptember 20.-ig maradhatnak az ingóságok a házban.
Nyilván nem azért mer ilyen nagylelkűek. Beigazolódni látszik, amit sejtettem, hogy elszámították magukat...Hogy itt pontosan mire is gondolok, arról sem írhatok. Egyelőre..Amint tehetem, világosan leírok mindent...

2013. augusztus 27., kedd

Azt hiszem szivatnak

Lassan egy hete írtam a bank ügyvédjének és érdemi válasz még nem érkezett, hogy mikor teszik lehetővé számunkra, hogy elhordjuk az utolsó cuccainkat is..Nem tudom mit gondolnak, hogy egy költözés csak egy csettintésükre megoldható? Anyám aggodalmaskodik, én dühös vagyok...Nem elég, hogy páratlanul pofátlan dolgot műveltek velünk, még szórakoznak is kényükre kedvükre...lehet, hogy a férjem barátjának volt igaza: Ha nekem menni kell, akkor gyufát neki, másé se legyen....

2013. augusztus 26., hétfő

Még mindig válasz nélkül

Ma felhívtam az ügyvédet, ugyan adnának-e már választ a 4 napja kelt levelemre. Ó, még nem beszélték meg, de mindjárt rájuk csörög és visszahív. Ennek 12 órája...No comment...

Időközben szegény anyám búcsút vett a háztól, a kerttől- ami az ő keze munkáját dicséri- no meg a szomszédasszonytól. Tette mindezt sírva. Még jó, hogy nem láttam, a férjem mesélte.
De végül is nagyhatalmú bank azt is megteheti, hogy egy 65 éves asszony életét is átrendezi...

A kiskutyánk házát - egy tüneményes vizsla kislány- is elvitték ismerősök...S bár a kutya sosem ment bele, pontosan tudta, hogy az az ő kis birodalma, s amikor elvitték, sírva ugrálta körbe, mintha azt mondaná: naaa, azt hova viszitek, az az én házam....Amikor a férjem mesélte a kiskutya hiperaktív lett, mint aki érti mit mesél a gazdája...A férjem az alábbi szavakkal " nyugtatta" : Igen, elvitték a házadat...A te házadat is elvitték..
Majd megszakadt a szívem ezen a kismonológon...

Mindeközben délelőtt az irodámban átnéztem a volt tulajdonos minden papírját, ami az ominózus hitelhez kapcsolódik.. Hát vannak benne olyan dolgok, hogy az ember zsebében nyiladozik a bicska...
A hitel biztosítékaként jelzálogjogot jegyeztek be, és vételi jogot is alapítottak.Továbbá a szerződésben lemondatták arról a jogáról, hogy valaha is perelhesse vagy megtámadhassa a bankot...
Más kérdés, hogy ezt a pontot sok másikkal együtt 2 éve érvénytelenítette a bíróság egy precedens per alkalmával...
Ezt a szerződést alkalmasint beteszem ide, csak hogy lássatok csodát...

2013. augusztus 25., vasárnap

Válaszra várva

Természetesen a nagyhatalmú és öntörvényű bank , no meg az ügyvédje sem válaszolt a megkeresésemre 3 munkanap alatt sem. Ebben csak az a  vicc, hogy nekem kellett megkeresnem őket, hogy egyeztessünk a végső kipakolás tekintetében, és erre 30 napom van, a 31.-en ők elszállíthatják a holmijaimat. Én megtettem azt, ami kvázi az én kötelességem, ők még csak nem is reagáltak. Simán kinézem belőlük, hogy egyeztetés nélkül a harmincegyedik napon kiszórják a bent lévő dolgaimat...
Mert ők ezt is megtehetik, ők mindent megtehetnek...Nekik jogaik vannak, nekem kötelességem...Vajon nekik van joguk bezárva tartani az én milliós nagyságrendű beépített dolgaimat? Vajon joggal tartja bezárva a sarokkádamat, miközben én egy albérleti kicsit viseltes kádban zuhanyzom nap mint nap, visszasírva a magam komfortját???
Innen jut eszembe:Amikor egyszer azt mondtam nagyhatalmúéknak, hogy ha nekem innen ki kell mennem, kiszedek mindent, amit beépítettem, akkor még ő fenyegetett meg perrel...Komolyan mondom, vicces...Illetve vicces lenne, csak az a baj, hogy  ennek az egész rémálomnak én vagyok a főszereplője, mégpedig  - hogy egy elhíresült szlogennel éljek- én vagyok a farok rosszabbik oldalán...

És legnagyobb sajnálatomra nem válaszolt Dr. Léhmann György siófoki ügyvédúr sem,  pedig nagyon vártam. ha valakinek esetleg van vele személyes kapcsolata, megköszönném, ha beajánlana nála tekintettel a dolog egyediségére....Előre is köszönöm!

2013. augusztus 22., csütörtök

Mindennapok

A hónap utolsó napján jár le a 30 nap, amikor is el kéne vinnünk mindent. Nekünk kell felvenni a kapcsolatot a megbízott ügyvédi irodával , és  jelezni, hogy melyik nap jöjjenek kinyitni a házat, hogy elcuccoljunk.Mivel már nem sok holmink van ott, felhívtam az ügyvédet.Nem értette mit akarok, így leiratta velem emailben. Megtettem és kiváncsian várom a  választ, bár azt hiszem sejtem mi lesz az....

Másodsorban felvettem a kapcsolatot Dr. Lehmann Györggyel, legalábbis írtam neki emailt. Mióta felvállalta a devizahitelesek problémáit, azóta követem a munkásságát. Nem tudom válaszol-e, örülnék neki. Olyan tehetetlennek érzem magam. Van ügyvédem, jó ügyvéd, neves ügyvéd, baráti a kapcsolatunk, mégis azt érzem, hogy ő sem mer vagy akar szembe menni velük...

Levél a Horony ügyvédi irodának, aki a MIH Zrt megbízottja az ügyemben:

Tisztelt Ügyvéd Úr!
Telefonbeszélgetésünk alapján küldöm az alábbi levelet.
A Pécs, ...... u....... sz. alatti ingatlan birtokba adását illetően Önnel kell időpontot egyeztetnem.
Kolléganője jelenlétében 2013.08.01.napján birtokba adtam az ingatlant azzal, hogy a bent maradó holmit 30 napon belül kell elszállítanom.
A 30 nap augusztus 31. napján jár le. Augusztus 01. napján úgy adtam birtokba az ingatlant, hogy a holmink 80 %-a el volt már szállítva. A maradék 20 %-ot  egy, a férjem tulajdonában lévő lakásba  tudom letárolni, de mivel az bérbe van adva, a 60 napos felmondás nem jár le augusztus 31.-ig, a bent lakó bérlő szeptember 20.-án hagyja el a lakást.
Kérdésem és egyben kérésem a MIH ZRT-hez, hogy megoldható-e-,hogy a bent lévő, már nem jelentős mennyiségű bútort csak szeptember hó 20.-án szállítsam el.
Kérem sziveskedjék ezt megbeszélni a megbízójával és értesíteni engem ezen az emailcímen, vagy a ..............telefonon.
Köszönettel:

2013. augusztus 19., hétfő

Köszönet

Köszönöm Nektek Kedves Olvasók a hozzászólásokat, a sok privát levelet és az együttérzést.Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan olvasnak, ma például  600-an jártak az oldalon.
Jól esnek a vigasztaló szavak, biztatások...Köszönöm!
Rám fér...Kérdezitek, hogy hogy bírom, hogy nem őrültem még meg, és volt-e már olyan gondolatom, hogy beszerzek egy pisztolyt...Nos, nekem még nem , de nagyon sok ismerősömnek volt már ilyen javaslata....:-)
Hogy bírom? Nehezen. Az időszámítás valahogy megváltozott az életemben. Nincs holnap, jövő hét, maximum délután meg este. Tovább nem látok..
A hangulatom hullámzik, egyszer teljesen földbe vagyok döngölve,csak zokogni tudok, másszor valami különös erő kerekedik felül rajtam és azt mondom, hogy kűzdeni, harcolni kell a végsőkig, addig pedig megteremteni egy olyan milliőt, amiben kibírom azt a várhatóan másfél -két évet, amíg albérletbe kényszerülök. Mert hiszem, hogy ez átmeneti megoldás és hiszem, hogy a végén győzni fogok! 

Most egy bérelt lakásban lakunk - hozzá teszem soha nem laktam még albérletben, nem laktam más lakásában, nem használtam más fürdőjét, más tűzhelyét. Nehéz megszoknom ezt is.
12 napig keresgéltem, azt akartam, hogy olyan legyen az átmeneti otthonom, ahol a körülményekhez képest jól érezhetem magam...A lakás szép, jó helyen van, pár percnyire a házunktól...
De ez nem ennyi. Három lakást tettünk a házunkba, három lakrészünk volt. Anyám, a nagylányom és mi hárman: a férjem, a kisebb lányom és én.
A fent említett bérelt lakásban lakom én a férjemmel ,  és a kisebbik lányom fog még velünk lakni, ha haza jön a Balatonról, ahol nyáron dolgozik...
De külön bérel lakást anyám és külön a nagylányom is . Kvázi szétszakították a családomat is...Ki fogja ezt megfizetni? Ki kártalanít majd minket a forintban nem mérhető veszteségeink tekintetében?
Ki fogja megfizetni  - és egyáltalán mennyit ér   az anyám egészsége,-  aki kórházi ellátásra szorul most épp? Ki fogja megfizetni és milyen árfolyamon a  nagylányom kétségbeesését, aki életében először tapasztalta meg, hogy milyen érzés, amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt? Ki kártalanít minket az átvirrasztott , átsírt éjszakákért, a széthullott családért, a bizonytalanságért?
Mert ezt nem mi szereztük magunknak. Mi rosszkor voltunk rossz helyen, és bedőltünk nagyhatalmúnak és az ő ígéreteinek.
Mi a mi bűnünk? Szerettünk volna az igényeinkhez mérten egy ingatlant, amit sok pénzért és sok verejtékkel rendbe tettünk.Bevállaltuk -volna- a hitel törlesztését. Teljesen egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk,csak élni szerettünk volna  - ha hagynak. A pénzt, amit vételár előlegnek adtunk az előző tulajnak, és amiből felújítottuk a házat, tisztességes munkával szedtük össze évtizedek alatt....
Most ülök egy bérelt lakás nappalijában az íróasztalnál , ami harmad akkora mint a házam... Tőlem 200-300 méterre a házam üresen áll, benne még a java holmink..Amit legkésőbb augusztus 31.-ig el kell hoznunk, mert lejár a 30 nap, amíg tárolni kötelesek...Aztán akár ki is vághatják a cuccainkat. Mert itt mindent lehet. Mert tőlem elvették a kulcsaimat, és nekik van bejárásuk oda, ahol az én holmim van. Én nem mehetek be, de ők, akár naponta kutathatnak a szekrényemben, használhatják a fürdőkádamat, stb.Hol van itt a tulajdon védelme?
Nekik van egy telkük, és 4 faluk, háztetőjük....
Nekem van kb. 18 külső nyílászáróm, 11 darab radiátorom, egy komplett , új  fűtésrendszerem,villamos és vízhálózatom felújítva, van 2 db komplett konyhám, 2 db komplett fürdőm , száz négyzetméternyi minőségi hidegburkolatom, ugyanennyi parkettám, szanitereim, és még sorolhatnám. Nekem van 800 m2-nyi pázsitom, nekik csak gazuk volt. Nekem van  8 friss telepítésű gyümölcsfám, nekik kórójaik voltak, amiket mi vágtunk ki.....
És ők jogosultak mindent bezárni...
Szeretném tudni, hogy nekem, -nekem, az állampolgárnak , a szavazópolgárnak, a vevőnek, az ügyfélnek, nekem pécsi lakosnak, adófizetőnek,  hazafinak  mégis mihez van jogom??? Tessék már ezt nekem megmondani!!!


Az utolsó momentum

A költözés napjának történetét már leírtam itt, gyakorlatilag eseménytelen volt. Azért mindent rögzítettem egy diktafon segítségével...
Míg vártuk a lakatost beszélgettem a végrehajtóval, rá minek is haragudnék, csak a dolgát végezte, s az elmúlt években többször próbált nekem segíteni. A megbízója azonban mégis a nagyhatalmú bank ugyebár...
Azonban volt egy igen érdekes mondata, ami igen-igen bántotta a fülemet.
Kihasználva a kínos csendet, kérdezgettem, hogy melyik oldalon lehet megtalálni az árverés alatti ingatlanokat,sok árverés van-e stb...
Majd váltottunk, szinte hangosan gondolkodtam:
- Még az is lehet, hogy a bank eladja a házat, mégpedig jóval olcsóbban, mint nekem adta volna..
- Igen, még az is lehet- felelte. ( Hm... túlzott magabiztosságot éreztem a mondatban.)
Aztán ő kinézett az ablakon, az udvart fürkészte. A lakást már többször látta...
- Milyen környék ez itt?- kérdezte.
- Jó, nagyon jó- feleltem.
De ugyanebben a pillanatban meg is döbbentem, s amit kigondoltam, ki is mondtam:
- Nehogy már lenyúlja előlem a házamat - mondtam rosszat sejtve...
- Neem, nem akarom megvenni, mondta ő....

Csakhogy valamiért ez a röpke párbeszéd folyton itt motoszkál a fejemben..És nem lennék meglepve, ha ez mégis megtörténne...Magyarország, 2013....:-/

2013. augusztus 18., vasárnap

Nem mellékesen

Amit még tudni kell a teljes megértés végett....

Az, hogy az én ingatlanomat megvette a bank árverésen , egy dolog...
A ház  volt tulajdonosa az általam adott vételárelőlegből ( 6 millió Ft) vásárolt egy lakást magának, és oda költözött. A bank erre az ingatlanra is végrehajtási jogot tett, tehát az én felújított, rendbe tett házam 1/1 tulajdonjogán kívül akarja ezt az ominózus 2,5 szobás panel lakást is...
Ettől ideges a volt tulajdonos, és ideges vagyok én is...Nem csak én kerültem veszélybe, más ártatlan ember is...A lakásban az egyedül élő lányával és annak két pici gyerekével lakik.A férje agyvérzést kapott, folyamatos intézeti ápolásra szorul, 60 évesek...
A lakás az ő nevén van ( feleségén) de tulajdonképpen az a lakás az én hatmilliómból ered, kvázi az enyém, mert ugye ajándékba nem veszek lakást senkinek...
A dolog, mint látjátok bonyolult és szövevényes. 
Az ügyvédek pedig  félnek szembe menni  a bankokkal...

Folyamatosan kerestem mit találok a Magyar Ingatlanhitel ZRT-ről a sajtóban...
Két éve a bíróság érvénytelenítette a szerződésük több pontját is, mert azt tisztességtelennek találta...
Talán ez is mond valamit...

http://www.fjsz.hu/news.php?extend.38.4

http://www.femina.hu/otthon/bankok_feketelista

http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=56295


Tények - IV. rész

Erőnkön felül azon dolgoztunk, hogy honnan szerezzünk egy millió forintot, hogy karácsony előtt három nappal meglegyen a foglalóból hiányzó összeg. Féltem, ha nem szerzem meg, még azt az egyet is elbukom, amit anyósom adott, hisz foglalóként adtam és ha nem teljesítek, az én hibámból bukik az üzlet, ergo ugrik a foglaló. Noha én pontosan tudtam, hogy az a szerződés szabad akaratomon kívül, kényszerű körülmények között jött létre..
December közepén jártunk...Egy nap két férfi nyomta a kertkapun a csengőt, kezükben mappa. Kimentem megnézni mit akarnak. A NAV-tól jöttek az illeték miatt...
- A mi miatt?- kérdeztem értetlenül.
- A ház el lett adva , és ők az illeték miatt terepszemlét tartanak...nem értesített engem a tulajdonos?- kérdezték.
Elmondtam a helyzetemet és mivel látták, hogy tényleg semmit nem értek, elmondták, hogy a tulajdonos, a Magyar Ingatlanhitel ZRT. december 5.-én !!! értékesítette az ingatlant XY Kft-nek, és nekik az a dolguk, hogy felmérjék az ingatlan értékét, hogy kiszabják az illetéket. Bocsánatot kértem, de nem engedtem be őket. Megértették, és csodálkoztak, hogy erről én, a bentlakó miért nem kaptam értesítést...
Nos, tudjátok miért nem? Mert ez az adásvételi szerződés akkor kelt, amikor is én előszerződésben álltam a tisztelt bankkal, ugyanis december 21.-e volt a foglaló II. részének kifizetésének a határideje.
Aki kicsit is ért az ingatlanjoghoz, az tudja, hogy itt igen nagy hibát vétett tisztelt bank, kvázi megszegte a szerződést és az ingatlanjog alapján a foglaló duplán jár(na) vissza nekem. A vevő egyébként a banknak valami mutyi cége, többet nem tudok....
Természetesen ezek után nem akartam már egymilliót szerezni és nem akartam december 21.-én felutazni Budapestre hozzájuk. Levelet írtam nekik, hogy az ügyvédem is szeretne ott lenni, de az ő betegsége miatt ( ez igaz is volt) csak januárban tudom megkeresni őket....

Január végén utaztunk fel az ügyvédemmel hozzájuk, aki felkészült, áttanulmányozta az általam korábban készített kimutatást, hogy mennyit költöttem a házra.
Határozott, talpraesett ügyvédnőről van szó....
A megbeszélésen mi ketten voltunk az ügyvéddel, ők hárman: A már említett Morvay Zsolt,Ujvári Péter ( neki az édesanyja is a cégben van) illetve az ügyvédjük,akinek a nevét most nem tudom fejből.
A cégnek - Magyar Ingatlanhitel ZRT.- vannak részvényesei, 2 db KFT. Közülük az egyik  kötött adásvételi szerződést a bankkal a házamra....
Utólag tudtam meg, hogy a földhivatal az adásvétel bejegyzését valamiért visszautasította. Ettől függetlenül természetesen szerződést szegtek, mivel az adásvétel ugye létrejött abban az időben, míg velem szerződésben álltak....

Rendkívül arrogánsan fogadtak minket, azt gondolták, hogy ők, a teljhatalmúak, ráadásul ezen a szemétdombon ők a kakasok, és majd helyretesznek minket 2 percben. Azzal a lekezelő stílussal próbálkoztak, amit velem szemben alkalmaztak az eleje óta, de hamar beletört a bicskájuk.Az ügyvédem ugyanis percek alatt leiskolázta őket és visszafogtak a stílusból...
A megbeszélés végén a vételár az addigi 21 millió helyett már "csak" 18 millió volt ismét.Arról azonban hallani sem akartak, hogy tulajdonjogot adnak a befektetett pénzem arányában , így pedig meg tudnám már oldani a hitelt...Erről hallani sem akartak. Kvázi a mai napig azt gondolják, hogy én 14 millió forintot ajándékként építettem be nekik. Egy forintot sem ismernek el belőle, mondván, hogy ők ezt nem kérték...
Fura látásmód nem?
A PTK szerint az általam elvégzett munka kimeríti a ráépítés fogalmát, és aki más ingatlanára ráépít, az ingatlannyilvántartásban bejegyzés nélküli tulajdonjogot szerez...
Ők ezen csak nevettek...
Nekem valamiért ez nem volt ilyen nevetséges...
Abban maradtunk, hogy a vételár 18 millió, és a már említett pályázaton indulok és abból szerzem meg a pénzt...
Hazautaztam,nekiláttam a pályázat intézésének, ekkor január végét írtunk...
Mintha az Ég is összeesküdött volna ellenünk, a pályázatot február 14.-én, határidő előtt, egyik napról a másikra bezárták...
Romokban hevertem, de bennfentes helyekről olyan információt kaptam, hogy  tavasszal újra megnyitják...
Ezt mondtam Morvayéknak is, de azt mondták ez bizonytalan, ők nem várnak tovább....
Így hamarosan levelet kaptam a végrehajtótól, hogy május 21.-ig költözzek ki, vagy kilakoltatnak...
Újabb idegbaj, telefonok, hajthatatlanok, semmit nem fogadnak már el, a léc erősen rezeg....
Én ekkor már tudom mit akarok, de muszáj időt nyernem hozzá minden áron! Bent kell maradnom a házban...Birtokban kell maradnom...

Május 21.-én megérkeznek...a három főmufti és a végrehajtó...
Nem pakoltam össze, mert én innen nem megyek sehova...
Ragaszkodnak hozzá, hogy menjek el....

Nem bízom az empátiájukban, de elmondom nekik, hogy a férjem lányát következő héten műtik Pesten a kardiológiai intézetben, muszáj valahova hazavinnem és üzletet ajánlok: Bérlőként bent maradnék. Elfogadják az ajánlatot:Augusztus 31.-ig maradhatok, negyedévre 250.000.- Ft bérletidíjért, a bérletidíjat 3 napon belül ELŐRE  kell megfizetem átutalással, különben kilakoltatnak...
Augusztus 31.-ig pedig vagy fizetek, vagy önként elhagyom a házat. A helyzet ugyanaz, mint legutóbb:kénytelen vagyok elfogadni a feltételeiket, ha időt akarok nyerni....

A 250.000.- Ft-ot azonban nem tudtam megfizetni három napon belül...Aki bérből és fizetésből él, az tudja mit jelent negyed millió forintot előteremteni....Írtam nekik, hogy késve tudok fizetni...
A végrehajtó egyébiránt az egyezségünket jegyzőkönyvbe foglalta, és abba nem volt határidő írva a bérleti díj megfizetésének tekintetében....

Hamarosan jött a levél, hogy július 29.-én hagyjam el a házat, vagy kilakoltatnak. Ekkor bérleti szerződésben állunk, csak én épp késedelembe vagyok esve. Az igazságérzetem hozzáteszi, hogy 14 keserves millióm fekszik a házban, tessék mondani kinek van itt joga kit kitenni? Ki van itt késedelembe esve egyetlen forinttal is??? Csak az egyik  beépített konyhabútorom többszörösét éri az átkozott 250.000.- forintjuknak....Ki van itt fogalomzavarban????

A közölt dátum előtt a bankszámlájukra tettem a pénzt! Az összeset. Már nem voltam késedelemben, már több, mint 5 hét előre is ki volt fizetve....Felhívtam a bankot, hogy ezt a tényt elmondjam nekik, ha esetleg nem vették volna észre, hogy a pénz megérkezett a számlájukra. A már említett Lakatos Ágnes hív vissza, és bár a lányom lehetne szerintem, de olyan hangnemben beszél velem, amit se neki, se másnak nem vagyok hajlandó eltűrni!!! Közli, hogy nem érdekli , hogy a pénz ott van, a kilakoltatás teljesen biztos, hogy meg fog történni a megadott időben. Az ügyvédem hívását már fel sem veszik, a tulajdonosokkal beszélni nem lehet, ők nem is jönnek -közli Lakatos-, csak az ügyvédjük jön...
A megadott időpontban megérkezik a végrehajtó...Ellenállok-e kérdezi. 
-Nem - válaszoltam, - de nem is megyek sehova. 
- Azt nem lehet - mondja ő.
Kértem olvassa el a saját kezével írt jegyzőkönyvet: Én bérleti szerződésben állok a bankkal, a díj aug.31.-ig rendezve van. Igazat ad...
Fél órás késéssel megérkezik a budapesti Horony ügyvédi iroda tulajdonosa, mint  a bank megbízottja.Olyan magas lóról beszél velem, hogy szívem szerint levetetném a cipőjét, amivel végiggyalogolt az én patyolat lakásomon és elküldeném melegebbre...
Okoskodik, fontoskodik, rendezkedik....Fennhangon. Adja az ügyvédet, a Dr.-t, az okosat és a fontosat.
Én halkan megkérdezem tőle:
- Nem tudom arról tájékoztatta-e az ügyfele, hogy én pillanatnyilag bérleti szerződésben állok velük.
Megdöbben, elhalkul. - Jaaa, arról nem...mondja zavartan.
Nocsak-nocsak...Hát hogy megy ez arra felé ???
Időt kér, kimegy az udvarra telefonálni, de a fenti mondatommal összezavartam és megtörtem a már előre felépített monológját.
Pár perc múlva visszajön, próbál olyan határozott lenni, mint volt, de már nem megy neki...
Számlaszámot akar, ahova a bank azonnal visszautalhatja a pénzemet .
Nem adok számlaszámot és ezt közlöm is vele...nem a pénzemet akarom vissza, hanem a bérleti jogviszony fenntartását. Ha már ott tartunk, hogy bérlem azt az ingatlant, mely az én kezem munkájától vált azzá, ami...
Dr. Horony ideges, pluszban idegesíti, hogy egy NŐ ( ez volnék én) ellenáll, ellenszegül, teszi mindezt vele szemben halkan, ráadásul igaza van, járatos az ingatlanjogban...Egyre hangosabban követeli felváltva a számlaszámot és azt, hogy hagyjam el a lakást. Felszólítanak rá, hogy fogjak pár napra elegendő személyes holmit és menjek, a lakatos már készenlétben ott áll....
- Elhagyja az ingatlant? - kérdezi türelmetlenül Horony.
- Nem- válaszolok én kimérten. Én pillanatnyilag itt bérlő vagyok, a bérleti díj előre meg van fizetve, amit nem kérek vissza, ellenben kihívom a rendőrséget, hogy Önök jogszerűtlenül akarnak eljárni.És meg is tettem volna...
Azonban számomra is megdöbbentő módon a rendőrség szó hallatán mind a végrehajtó, mind az ügyvéd behúzza fülét -  farkát....
Az ügyvéd még idegesebben újra időt kér, újra kimegy telefonálni.
A végrehajtó odabenn azt mondja, nekem van igazam...
Pár perc után kihívja a végrehajtót is az udvarra...utálom ezt, és hangot is adok neki. Az én életemről ne döntsön két idegen ember az én hátam mögött....
Közben az ügyvédem keres, bemegyek a dolgozószobámba...
Pár perc múlva mikor visszatérek, kiderül, hogy míg telefonáltam, a férjemből kiszedték a bankszámlaszámát és azonnal elindították az utalást. (Haragszom a férjemre, de ez más téma)
Tekintettel arra, hogy nem vagyok összepakolva, és hogy a bérleti díj nem ért még vissza hozzám, kapok még 2,  azaz két napot....Holnapután , aug. 1.-én 13 órakor el kell hagynom a lakást....

Innen kezdve nincs apelláta....EZEK az emberek megcsinálják, hogy kitesznek...
Itt válik világossá, hogy a játszmát elveszítettem, keresnem kell 2 nap alatt valami fedelet, és ennyi harc  és küzdelem után el kell mennem csendben, ha nem akarom, hogy megszégyenítsenek a lakókörnyezetemben...

Az ügyvédem a telefonban azt mondja, vannak még lehetőségeim: nyújtsak be végrehajtási kifogást például. Azonban emberként azt tanácsolja, ne hajoljak meg további zsarolások előtt, menjek, keressek egy nyugodt kis fészket, ezt a csatát már nem a harcmezőn kell tovább folytatni....

Két nap múlva visszajöttek, én elmentem, de ezt a történetet már ismeritek...

van még itt egy mellékág is, erről igyekszem még ma írni és akkor teljes lesz a kép....







2013. augusztus 17., szombat

Tények - III.rész

Az kimaradt a sztoriból, hogy valamikor még 2011 telén felutaztam Budapestre, hogy tárgyaljak nagyhatalmú bankkal, mondván, hogy egy ilyen komoly egyezkedés még sem telefon téma. 200 km-t utaztam oda, 200-at vissza, és egy rendkívül tájékozott, csavaros eszű, közgazdász üzletember kollégám elkísért. Leültettek minket egy váróba, megismerhettük Maros Ottó ügyfélszolgálati munkatársat, aki egy akkor 23 év körüli , tájékozatlan, borostás fiatalember volt. Mivel segíteni nem tudott, odahívta Horváth Krisztina nevű kolléganőjét. Kértük, hogy szóljon a bank vezetőjének, megvárjuk, akármeddig is kell várni rá. Azt mondta, a vezető  nem foglalkozik ügyfelekkel. Így hát elénk tolt egy  A 4-es lapot, hogy írjuk le mit szeretnénk....Gyakorlatilag dolgavégezetlenül távoztunk.

Az árverés 2012. szeptember 09.-re volt kitűzve. Egy kedves ingatlanos kollégám eljött velem. Ringbe szállni pénz híján nem tudtam.Remegve-rettegve mentem oda. Innen is köszönöm Cselényi László kollégámnak, hogy segített és köszönöm azt az önzetlen segítséget, amit néhány ott megjelent ismerősénél elért: A történetet elmondva, a 3-4 esélyes jelentkező visszaállt, nem szálltak be a licitálásba rám , Lacira és a helyzetre való tekintettel. Köszönöm nekik az emberséget. Ezzel időt nyertünk volna....De nem nyertünk. Mert11:00.-kor megérkezett nagyhatalmú bank képviselete, s lőn csoda: a bank egyik vezetője , Morvay Zsolt úr leszállt közénk...Őt kísérte a  csatlósa , Lakatos Ágnes . Ő szót csak annyiban érdemel, hogy minden alkalommal úgy beszélt velem, mint a kutyával, illetve bocsánatot kérek minden jó érzésű kutyástól, mi a kutyánkkal sem beszélünk ilyen hangnemben....Nem sokat teketóriázott, nem licitálgatott, hiába próbálta szerencsétlen végrehajtó tartani a szabályt, Morvay főhatalmassága közölte, hogy ő megveszi a lakást ALAPÁRON, azaz 11 millió forintért. Így az árverési vevő a Magyar Ingatlanhitel ZRT lett. Megvásárolta azt az ingatlant 11 millió forintért, amelybe én már 14-et beletettem.Persze úgy vásárolta meg, hogy a hitel beszámításra került, kvázi szinte ingyen jutott hozzá.
A papírok aláírása után oda jött hozzám, bemutatkozott és közölte, hogy neki persze ez az ingatlan nem kell, ez továbbra is eladó, szívesen eladja nekem, az ár azonban immáron 18, azaz tizennyolc millió forint....A ház, amelyben 14+6 millió forintom fekszik , megvásárolható számomra további 18 millióért. Ez időtájt 38 millióért már kisebb kastélyt vehettem volna itt Pécsett....

Abban maradtunk, hogy felmérem a lehetőségeimet és jelentkezem náluk....De nem sok lehetőségem volt.
A fent említett közgazdász kollégám , aki pesti, próbált velük tárgyalni, próbált hatni rájuk, de finoman szólva is kivágták, mint macskát ...
Aztán utolsó mentőövként jött egy lehetőség, - talán többen ismerik itt-egy eu-s pályázat, vállalkozások tudtak telephelyet vásárolni 10% önerővel, 45% hitellel, további 45 % vissza nem térítendő pályázati összeggel.Mivel az utcafronti részt ahogy már írtam szépségszalonnak szántuk, ez a projekt nekünk megfelelt volna.Körbejártam, és vigasztalódtam azzal, hogy amit elvesztettem a réven, visszajöhet a vámon, ha 45%- ot nem kell visszafizetni, akkor mégsem 18 millió az a 18 millió.

Míg  a család ezt  a projektet próbálta összerakni, megérkezett a végrehajtó levele: mivel elkelt a ház árverésen, így a vevő ( a bank, a szerk. ) kéri a birtokbaadást és ezt ki is tűzték 2012.november 30. napjára. A levélben megírták, ha nem megyek ki  önszántamból, kitesznek karhatalommal...
A levelet 14 nappal megelőzően kaptam meg. Azonnal hívtam a bankot, nem tágítottak. Egyetlen feltétellel marad el a kilakoltatás - közölték- ha létre jön az adásvételi szerződés, és fizetek. Nekem ugye nem volt 18 millióm.Banki hitel ebben a fázisban miért nem jöhetett létre? Nos, ők 1/1-es tulajdonosok, a vételár 18 millió ft. Egyetlen bank sem adja meg - ma már különösen nem- a vételár 100 %-át hitelként, még másik ingatlan bevonásával sem. Az ügyvédem kérte tőlük, hogy állapodjunk meg abban, hogy tulajdonrészt veszek meg tőlük, hisz nekem komoly befektetett pénzem van az ingatlanban, de ettől ők mereven elzárkóztak. A november 30.-i időponttól sem voltak hajlandóak elállni , mivel másnap életbe lépett  a kilakoltatási moratórium és nem akarták, hogy hónapokig megint húzódjon a dolog...
Az egész család padlón volt, nem tudtuk honnan teremtünk pénzt, nem tudtuk,mi lesz, hova megyünk télvíz idején...
November 29.-én kaptam egy " utolsó lehetőséget" tőlük: Kössünk előszerződést, fizessek 10 % foglalót 2,1 millió forintot -  Hogy miért annyit? Mert addigre a ház vételára már 21 millió forintra emelkedett!!! - és a többit pedig a pályázati összegből rendezem...Ha ebbe belemegyek, akkor maradhatok, ha nem nem...
Nem volt más választásunk, volt 24 óránk, hogy előteremtsünk 2 milliót.Természetesen nem sikerült,így a férjem este pakolni kezdett, készültünk arra, hogy kiköltözünk....Hogy hova? Fogalmunk sem volt....
Hajnalban telefonált az anyósom, hogy van félre téve neki egy millió forintja baj estére, azt oda adja nekünk. Felcsillant egy kis reménysugár, így karácsony előtt. Felhívtam a bankot, hogy 1 milliót tudok adni...az nem elég nekik, közölték. Pakoljunk, jönnek. 13 órára érnek ide végrehajtóstul...
Majd olyan fél 10 felé hívtak, hogy ha kp-ban ott lesz az egymillió, akkor beírjuk a szerződésbe, hogy a maradékot december 21. napján megfizetem....
Kényszer helyzetben voltam, már bármit aláírtam volna, bármit odaadtam volna, csak ne tegyenek ki az akkor épp  beteg anyámmal, a gyerekeimmel télvíz idején...
A délelőtt maradék részét azzal töltöttük, hogy rohantunk bankból bankba, hogy anyósom ki tudja venni a pénzét. Utolsó percben sikerült, sőt még később, mert már a ház előtt vártak...

Létrejött az adásvételi szerződés, miszerint megvásárolom a házat 21 milliós vételáron, 2,1 M ft a foglaló, melyből 1 milliót a szerződés aláírásakor, a maradék 1,1 milliót pedig december 21.-én Budapesten az ő irodájukban fizetek meg....
Ezt a szerződést kényszer hatására írtam alá, nem szabad meggyőződésemből, aki már volt hasonló helyzetben, tudja, hogy szorult helyzetben mindenre képes az ember...És bíztam a csodában, illetve akkor már tudtam, hogy perelni akarom őket, mert ez már messze-messze túlmegy a tisztesség határán.

A férjem és a nagyobbik lányom előtt aláírtam a szerződést...Ekkor egy helyettes végrehajtó volt nálunk - Szabó Norbert- aki egy ötvenes, arrogáns bunkó és volt pofája az én házamban, ajánlatot tenni az én lányomnak....Ha nem az a helyzet, ami, kivágtam volna, mint macskát sz@rni....Mit kell még egy embernek eltűrni? Hova aláznak még embereket ők, akik teljhatalmúnak hiszik magukat???
Majd végig hallgattuk végrehajtó úr poénkodását, hogy őt mennyire megverték nemrégiben, napokig kómában volt... / Vajh Istenem véletlen volt??? /

Summa summárum...aláírtam ezt  a képtelen szerződést, hogy megmentsem a családot a kilakoltatás elől a kilakoltatási moratórium előtti napon....
Közben pedig földbe voltam döngölve: Itt mindent lehet? A vételár havonta milliókkal is nőhet? Biztosan jó helyen vagyok én? Biztosan kell nekem foggal körömmel ragaszkodnom ehhez a házhoz? Biztosan itt, ebben az országban kell nekem élnem, ahol ezt büntetlenül megtehetik az emberrel????

folyt köv hamarosan


Tények II. rész

Mivel nem akart intéződni a hitel átvállalás, felhívtam a bankot. Ez mindig kész procedúra volt, csak központi számot tudtam, mezei ügyintéző mond valamit, ha kérdezek, a válasz: megkérdezi és visszahív. Ha kérdezem miért nem beszélhetek az illetékessel: Mert ő nem szokott beszélni az ügyfelekkel...Hm...
Egyszer csak jött egy telefon, baj van: A hitelátvállalás megakadt. 
- Miért, mi a baj?
A tulajdonos, akitől a házat vettem, egy házaspár, 50-50 %-ban tulajdonosok, a férj pár hónapja otthonban van ekkor, mivel agyvérzést kapott. A refinanszírozó bank ( Raiffeisen) pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a férj is írja alá a nyilatkozatot, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a hitelét átvállaljuk. Gondolom, ha egészséges lenne is hozzá járulna, hangsúlyozom és nekik is ezzel érveltem anno, hogy nem terhet teszünk a bácsira, hanem terhet veszünk le. Nem baj, a szabály az szabály, így nem megy. Jobb híján hitelesítse közjegyző a bácsi aláírást. 
Rohanás...Pécsett 6 közjegyző van, mindegyiket felhívtam. Az egyik hónapok múlva tud kijönni, a másik nem is tud kijönni, a harmadik közli, hogy körzetesítve vannak...Megkerestem az illetékes közjegyzőt, végre meg is találtam..Időpont, két hét múlva megy. Mindeközben folyamatos gyomorgörcs, hogy a bácsi nehogy meghaljon...
Eljött az időpont, közjegyző kint volt a bácsinál, ez újabb, immár sokadik költség nekem. Bementem a papírért az irodába. Itt estem pofára újra: A közjegyző nem hitelesített az aláírást, mert a bácsi bár minden kérdésre jól válaszolt, tudta azt is milyen hónap hányadika van , csak eltévesztette az évet...Ő meg így nem hitelesít, szerinte nem beszámítható. Elmondtam neki is, hogy terhet vennénk le, nem rátennénk...az őt nem érdekli, a szabály az szabály...
Telefon a bankba, elmondtam mi a helyzet. Ügyintéző - innen is csókoltatom, a neve Maros Ottó- majd megbeszéli és visszahív.Napok után kaptam a telefont, találjunk ki valamit, mert ez így ebben a formában nem működik...
Tanakodás, gyomorgörcs, idegbaj, majd megszületett az újabb ötlet a családban: Váltsuk ki a hitelt más bankéval. Még jó, hogy van ismeretség, elindultam, az OTP -hez fordultam.
Már felkészülten mentem, vittem a szükséges papírokat. Mivel új bank, új eljárás, le kellett kérni az aktuális  egyenleget. 10,7 M Ft volt ekkor a hitelösszeg, hála CHF-nek és az ő intézményének. Csak mint egy érdekességként mondom, hogy minden alkalommal, amikor kiváncsi voltam arra, hogy mennyi az aktuális hitelösszeg, azt soha nem mondták meg, írásban kellett megrendelni és csekély 10.000.-, azaz tízezer forintért meg is kaptam azt, kb 2 héten belül...
Otp bank, értékbecslés, hitelbírálat, siker...telefon Maros Ottónak : Éljen , éljen, az Otp Bank kiváltja a hitelemet, meg van a hitelígérvény, 10,7 M Ft. Rendben, megbeszéli a teendőket és majd hív...
Pár nap múlva hívott is...Baj van...
- Na ne, most épp mi?
A CHF ingadozás miatt nem elég a 10,7 M Ft, a hitelösszeg már 11,7 M-ra növekedett....
 - Ne vicceskedjünk kérem szépen..
- De, de szerezzek még egy milliót...
Sírva rohanás vissza az OTP-be. Ügyintéző bár ismerős, fejet csóvál...Oké, mondja hosszas töprengés után. Új értékbecslés ( mert közben a ház épült, szépült) új hitelbírálat és egy kis banktechnikai malőrre lesz szükség: Bontsam fel a szerződést az eladóval, ők megcsinálják a hitelbírálatot, majd ha megvan minden és ő szól, akkor adjuk be újra az adásvételt...Így, ebben a formában állítólag több hitel kapható...
Amit kért minden megtörtént...
Majd új értékbecslés, hitelbírálat...ez épp a hitelezési dömping környékén, eltelt vagy másfél hónap. Végre telefon, minden oké, mehet a 11,7 M Ft.
Az öröm határtalan....telefon Maros Ottónak a fejleményekről. Nem tetszett a hangja. Pár nap múlva amikor visszahívott ,rájöttem miért. Sajnos megint változott az összeg, 13,7 (!!!) millió már....
Mindannyian kiakadtunk, vitába szálltunk. Kértem a bank vezetőt századszor. Nem adhatja. A pénz ennyi és intézzek valamit, mert az idő megy és baj lesz....
Sokalltam, felháborodtam, de sarokba szorítva elmentem az Otp-be. Sajnálják, ez a maximum amit adhatnak a fedezet  és a jövedelmem függvényében....
A házba 14 milliót öltem és adtam 6 milliót ugye a vevőnek. Benne fekszik ekkor 20 millióm, plusz kér 13,7 M ft-ot a bank és nem vagyok tulajdonos, de még  csak széljegyezve sem .
Rohanás az ügyvédhez....
Adjuk be sürgősen az adásvételi szerződést a földhivatalba, aztán majd lesz valami....Rosszat érzek...
A földhivatalba érve rájövök miért: A bank végrehajtási jogot jegyeztetett be az ingatlanra...
Mindannyian kiborultunk...

Elmentem a végrehajtóhoz, Dr. Lukács Tamáshoz,aki végtelenül kedves, együtt érző és segítőkész volt velem szemben. Elmondtam a történetet A-től Z-ig. Segíteni próbált. Azt mondja írjak hivatalos  levelet  a banknak és tegyek vételi ajánlatot nekik 11,7 M Ft-os áron....
Megtettem...
Hónapokig nem kaptam választ se én, se a végrehajtó.Telefonhívásomra csak annyit mondtak, elbírálás alatt van az ügy....
A vételi ajánlatot én tettem, a régi tulajdonos hozzájárulásával, a választ mégis  a végrehajtó kapta meg 3 azaz három hónap múlva. A válasz rövid volt, a végrehajtó hamar beolvasta a telefonba nekem: "Az ingatlan nem eladó 11,7 M-ért."
Rohanás fűhöz, fához, ügyvéd, bankok, ismerős közgazda, ismerős bíró....mindenki tanácstalan...Az ügyvédek egyet szajkóznak : Próbáljak megegyezni velük...
Közben kijött a Polgármesteri hivataltól az értékbecslést készítő szakember, aki anélkül, hogy bejött volna a bejáratnál tovább, sajnálkozását fejezte ki, és mint utólag megtudtam 22 millióra értékelte a házat. Azt  a házat, ami annyit ért felújítás előtt kb, de azóta benne feküdt plusz 14 millió....
Ha az ingatlan 22 millióra van értékelve, az azt jelenti, hogy árverésen 11-ért elvihető. (Merthogy  a volt tulajdonosnak nem ez az egy ingatlan van a nevén. Ha egy lenne , akkor a becsérték 70%-áért vehető meg legalább)
A végrehajtó azt javasolja, hogy vegyem meg árverésen. Nem lenne rossz 11 millióért, de nincs már készpénzem, márpedig árverésen hitellel nem tud vásárolni senki. Továbbá rettegek attól, hogy jön valaki és felveri az árat....Mindeközben egyik levéltől a másikig telnek a hetek, hónapok, sőt az évek...
Mikor megtudtam, hogy az ingatlan becsértéke 22 millió Ft, akkor már eltelt 30 nap, és a becsérték mértékét megfellebbezni csak 30 napon belül lehet, akkor is csak a volt tulajnak, mert papíron még ő a tulajdonos. Még szerencse, hogy ő együtt működő és velem együtt áldozata a helyzetnek ő is....
A végrehajtónak van egy utolsó javaslata, mikor ódzkodom a végrehajtástól: tegyek a banknak egy árverésen kívüli vételi ajánlatot. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ha nem fogadta el  nemrégiben a 11,7 milliót, akkor többet kell ígérnem. Így megtettem az ajánlatomat hivatalos levélben 12,7 millióra. Válasz hónapok múltán a végrehajtónak: Az összeget nem fogadják el, újabb terheik keletkeztek, a ház  immáron 14,5 millióért vásárolható meg! A végrehajtó szeme is fennakad....
Az adós 8,5 milliót vett fel, az adásvételkor 9,5 M volt, most 14,5 M. Ennyit nem változott a deviza árfolyama...

A végrehajtó is csodálkozik, sosem találkozott hasonló pénzintézettel, a vételi ajánlatot még az OTP is el szokta fogadni...több ötlete nincs...A család padlón van, igazából nem tudjuk hogyan tovább....Ekkor 2012 nyara van...

folyt köv hamarosan...



Ismétlés - Tények I. rész

2009 tavaszán találtam ezt a házat, amiről szó van...
Volt 3 db lakásunk ( egy Anyámnak, egy a nagylányomnak, egy nagyobb nekem ) Arra gondoltunk, hogy egy két generációs házat veszünk, Anyám sem lesz fiatalabb, lesz udvar, és valóra váltjuk a terveinket, lesz egy szépségszalon, lévén az egyik lányom fodrásznak, a másik kozmetikusnak tanult..
A 3 lakásból ezt meg tudtuk volna valósítani, különösen, hogy akkor már kezdtek lefelé menni az ingatlanárak és ezt viszonylag jó árban meg tudtam szerezni....
A vételár 16,5 millió volt. A ház teljesen le volt pukkanva, teljesen fel kellett újítani, sőt át kellett építeni, de ez nem okozott gondot, mert a férjem mindent meg tud csinálni, én pedig imádok újat teremteni...
Kialakult az elképzelés: egy teljesen különálló kis lakás Anyámnak, egy lakrész a két lányomnak, egy másik nekünk, utcafronton a szalon meg a garázs.
A házat ekkor 10,5 millió ft hitel terhelte, amit az akkori tulajdonosai vettek fel. ( egész pontosan 8,5 M Ft-ot vettek fel, de 2009-ben , amikor én megvettem, 10,5 M Ft volt. )
Felvettem a kapcsolatot az ominózus bankkal -pénzügyi ZRT-vel- , megbeszséltük, hogy a hitelt átvállalom. Elmondták a  feltételeiket, megfelelt,elkezdtem a papírokat összegyűjteni. Több alkalommal is beszéltem a bankkal, az adás-vételi szerződés megkötése előtt is, hogy biztosan megoldható-e a hitel átvállalása. Többször igent mondták.Az mondjuk fura volt, hogy soha nem jutottam tovább egy ügyintézőnél, a bank vezetőjét, fiókvezető, stb. ( utólag kiderült, hogy nincs is ilyen) soha nem értem el sem telefonon, sem személyesen, sőt azt mondták, hogy ő nem találkozik ügyfelekkel, csak ügyintézőkön keresztül lehet vele kommunikálni.
Megköttetett az adásvételi szerződés: Vételár 16,5 M Ft, melyből 6 milliót ft vételár előleget  kp-ban a szerződést készítő ügyvéd előtt  megfizettem az eladónak, a fent maradó 10,5 millió ft-ot hitelátvállalással terveztük megoldani....A szerződés bement a Földhivatalba, elment a bankhoz is...
Az eladó az én általam adott pénzből vett egy lakást magának, oda költözött, a házat pedig elkezdtem lakhatóvá tenni...A hitel átvállalással járó procedúra pedig elkezdődött: értékbecslés, jövedelemigazolás,szerződések beadása, minden ami ilyenkor kell....
A bankkal azt is közöltem, hogy felújítom a házat....
Ami még fura volt nekem, hogy soha nem írtak le semmit, mindig csak telefonon kommunikáltak velem. (Személyesen nem lehetett., mert pesti cég, egyetlen ottani irodával)
A házat pedig szétbombáztuk (hamarosan képeket is teszek fel, még jó, hogy mindent megörökítettünk) A munka ment, a pénzt pedig nyelte...
Először is mindent szétbontottunk, 10 nagy konténer szemetet és törmeléket szállítattunk el. Az udvar, közel 900 m2, olyan volt, mint  a dzsumbuj, nem lehetett a végére látni, teli volt gazzal, törmelékkel, beteg fákkal és bokrokkal. Azt kipucoltuk. Aztán szétvertük amit kellett...
Új nyílászárkóat tettünk be, teljesen új fűtésrendszer lett csinálva, falakat bontottunk és építettünk újakat, lépcsőket csináltunk a régi elkorhadt fa vacakok helyett. Mindenhol újra kellett az aljzat betont csinálni, minden helyiség burkolva lett, vagy járólappal vagy parkettával. Készült két db fürdőszoba, 2 db konyha, modern, igényes kivitelben, minőségi anyagokkal. 
Minden helyiségben glettelve, festve lettek a falak, mennyezet burkolás készült.Kvázi csak a négy fő fal és néhány válaszfal maradt az eredetiből,minden más teljesen új! 18 m2-es terasz készült, 60 cm-es alappal, három db beton lépcső, amibe csak a vas anyag és a beton egy vagyon volt. Meg a zsaluanyag...Aki már építkezett, tudja mi munka és mi pénz ez...

2013. augusztus 16., péntek

Kapcsolódó érdekesség

A szóban forgó hölgy az édesanyám, akinek különálló  lakása van ( direkt nem írom, hogy volt, mert igenis VAN ) a házunkban, így ő is érintett messze menőleg...


Idősebb hölgy telefonbeszélgetése az ő telekommunikációs szolgáltatójával.A hölgy ezer éve előfizető, most épp egy kétéves ciklus felénél tart.

- Halló, jó napot kívánok, Ön a Röhej telekommunikációt hívta, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok Gipsz Jakabné vagyok , a segítségét szeretném kérni. Előfizetésem van Önöknél TV-re, internetre, telefonra. A bank kiköltöztetett a házamból, szeretném a szolgáltatást felmondani.
- Sajnálom, azt nem lehet, Ön két éve hűségnyilatkozatot kötött , és ebből épp csak egy év járt le.
- Igen, tudom. De mégis..Nem lesz hol igénybe vennem a szolgáltatást.
- Valahol csak fog lakni.
- Igen, kéne, de pillanatnyilag fogalmam sincs hol. Talán a híd alatt...
- Nézze, ahol lakni fog, oda át tudjuk helyezni a szolgáltatást.
- Hölgyem...nem fogok lakni sehol! Illetve nem tudom hol...
- Jó rendben, semmi probléma, tudjuk a szolgáltatást szüneteltetni, havi 3400 ft-os díj fejében ( a csomag ára havi bruttó 5.000.- Ft, a szerk.) és ha majd tetszik lakni valahol, akkor áthelyezzük.
- Nézze hölgyem ez egy egyedi eset, van elég problémám, a rendkívüli helyzetre tekintettel én mégis csak szeretném felmondani a szolgáltatást, nem tudok és nem akarok a szüneteltetésre 3400 ft-ot fizetni.
- Én megértem az Ön problémáját, de sajnos nem tudok segíteni. Esetleg adja oda a szolgáltatást egy rokonnak, barátnak, ismerősnek, netán a szomszédnak, és akkor mégis csak ki van használva. ( Örülök, hogy van humoruk a kedves hölgyeknek ott az ügyfélszolgálaton - a szerk. )
Akkor most szüneteltetem Önnek a szolgáltatást, és ha megoldódott a lakás problémája tessék felhívni minket. Ha a hűségidő lejárta előtt felmondja a szerződést, akkor annak értelmében kötbért kell fizetnie....
- Jó rendben- mondja elhaló hangon az ügyfél, mert látja, hogy a szolgáltatási szerződés az szolgáltatási szerződés, ha nincs hol, ha nincs kinek, azt akkor is igénybe kell venni -mert a nagyhatalmú szolgáltató azt mondta. Méltányosság? Ja, az nincs...Meghaltál? sebaj, akkor is nézed, megértetted?!...

Másnap kora este (!) csörög az ügyfél mobilja.
- Jó estét kívánok, itt a Röhej telekom..sikerült megoldania a lakás problémáját? Neeem??? És esetleg talált már szomszédot, akinek odaadná a szolgáltatást?
Az ügyfél nem tudja, hogy ezen most sírni kell vagy nevetni, és bevallom, én sem tudom...
Ez itt Magyarország, ahol ugyebár minden megtörténhet...
Magyarország, én így szeretlek!

2013. augusztus 13., kedd

A tizenkettedik napon

Ma elköltöztünk .Találtam egy jó kis lakást. Közel van a házunkhoz, szép a lakás, tágas, jól élhető, izlésem szerinti...De hiába minden. Ez nem az én otthonom. Nem ez az én otthonom...
Itt ülök az étkezőben és bőgök, hiányzik a saját kis fészkem.Honvágyam van. A házamat akarom. Az otthonomat. Az életemet...

2013. augusztus 10., szombat

Hétvégi pokol

Ez a második hétvégénk hontalanul....
Egyben az eddigi legrosszabb...
Hét közben még csak-csak elmegy az idő, az ember dolgozik, el van foglalva...De jön a hétvége, amikor is rádöbben az ember, hogy ez a helyzet maga a pokol. Még mindig  a kölcsönlakásban vagyunk, és rá kellett döbbennem, hogy az én megszokott nívóm szerinti lakás, ház az olyan drága, hogy számomra elérhetetlen, amit meg tudok fizetni, az meg bizony messze van az elképzeléseimtől. És ezt nehezen viselem.Nagyon nehezen. Tudom, felmerülhet  a kérdés , mi a fenének finnyáskodom, válogatok, hisztizek, nem vagyok abban a helyzetben...
Én úgy gondolom jogosan vannak igényeim, kvázi  jogosan hisztizek...Én megteremtettem már magamnak az életemben azt a helyzetet, hogy ezt megtehessem. Nem rajtam múlt, hogy ebbe a helyzetbe kerültem. Az én esetemben nem arról van szó, hogy felvettem x millió hitelt és nem fizettem. Itt arról van szó, hogy félre lettem vezetve, a bank nem volt hajlandó semmiféle megoldásba belemenni, amit kínáltam, és végül maffia módszerekkel kitett a házamból. Továbbra is vallom, hogy az ÉN házam, a fotókat megnézve látható, hogy melyik állapot volt az övéké, és hogy a jelen állapotot ki és miként hozta létre. Nem tudom mi lesz, hogy alakulnak a dolgaim...Egyetlen egy dolgot tudok biztosan: Harcolni fogok az utolsó leheletemig az igazságomért. Ha kell elmegyek a legvégső fórumokig, de nem adom fel...Foggal körömmel ragaszkodom ahhoz, ami az enyém...
Sem én, sem a gyerekeim nem mentünk el az országból, hogy boldogulhassunk másutt. Pedig könnyebb lett volna. De én magyar vagyok, magyar vér csörgedez bennem, magyar szóra tanított az anyám, magyar földben nyugszik az apám...Én ITT szeretnék élni és boldogulni...Mert ez a hazám...
Nem ítélem el, sőt megértem azt, aki elmegy...de a gyerekeimnek is a fenti mondatokat mondom mindig...Azonban, ha itt , ebben az országban egy fekete listás pénzügyi Zrt megteheti azt, hogy elveszi azt ami az enyém, majd eladja és abból kovácsol búsás  nyereséget magának, amit tőlem jogtalanul elvett, ha ezt  a jog hagyni fogja, akkor le kell ülnöm és át kell gondolnom, hogy valóban foggal-körömmel ragaszkodnom kell-e ehhez az országhoz...
Optimista vagyok..Bízom ,-  még mindig bízom - az emberségben, a jogban és az igazságszolgáltatásban...

Képekben VI.



















2013. augusztus 9., péntek

Képekben V.




Képekben IV.

Ugye a különbség jól látható, nem kéne ezt ajándékba adnom a nagyhatalmúnak...még ha ő úgy is gondolja...

Folyt. köv...



Képekben III. rész

A ház központi része....





Másnap...


egy hét múlva....



Képekben II. rész

A nappali egy szeglete....akkor és most...









Képekben I. rész

Ilyen volt az udvar, nem lehetett a végére látni...


Ilyen volt egy év múlva...




Hullámvasúton

Ma megint újabb hullámvölgybe kerültem. Itt ülök a 40 m2-es kölcsönlakás 40 fokos nagyszobájában. Idegen minden. Meleg van, még huzatot sem lehet csinálni.Az ágy, - sarok kanapé- kényelmetlen, minden kicsi és szűk. Nyiladozik a bicska a zsebemben...Itt van tőlem 6-700 méterre a gyönyörű házam, berendezve, az én kényelmes ágyam, az én kényelmes kanapém, az árnyas teraszom, az udvaron a hűsítő kis mobil medence...Mindez karnyújtásnyira tőlem,és mégis egy kölcsönlakás kényelmetlenségébe kényszerülök. Mondhatnám, hogy ez vicc, de messze nem az. Itt vagyunk a házunktól alig fél kilométerre, nap mint nap elmegyek arra, a fű nő, vágni kéne és én kivagyok onnan rekesztve...Nagyhatalmú kirekesztett, akik innen 200 km-re szívják a többi sorstársam vérét és ügyet sem vetnek az ingatlanjaikra. Az ügyvédjüknek volt egy beszólása mielőtt lecserélték a zárat. Mintegy hangosan gondolkodtam: mi lesz az udvarral? Megint ellepi a gaz, hiába dolgoztunk annyit vele...vagy mi lesz, ha észreveszik, hogy a ház lakatlan és betörnek? Minden le fog amortizálódni...Mire a kis szőke ügyvédtanonc csak annyit mondott: Az már nem a maga dolga...
Nem az én dolgom??? Ez a kis szőke szutyok életében nem látott még annyi pénzt együtt, amennyit én bele öltem a ház rendbe tételébe és azt meri mondani, hogy az már nem az én dolgom??? Ha nem az a szituáció, ami adott helyzetben volt, akkor elkapom a szőke grabancát és egy laza mozdulattal kipenderítem onnan...
De hiszem, hogy eljön még az igazság pillanata...

A nagyhatalmú pénzintézet neve egyébként Magyar Ingatlanhitel Zrt...2011-ben egy perben a bíróság tisztességtelennek ítélte meg az üzletszabályzatuk több pontját is, és érvénytelenítette azt. Továbbá szerepelnek a maffia bankok névsorán, és tavaly a kilakoltatási moratórium ideje alatt akartak kitenni a lakásából egy 72 éves vak embert. A nyilvánosság mentette meg, amikor is egy futár érkezett a nagyhatalmútól az idős úrhoz, közölve, hogy maradhat a lakásában, adminisztrációs hiba történt csupán... 


http://www.fjsz.hu/news.php

http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/24/maffias-hatteru-penzugyi-szolgaltatok/

http://alfahir.hu/node/47390


2013. augusztus 8., csütörtök

Tények - 1. rész

2009 tavaszán találtam ezt a házat, amiről szó van...
Volt 3 db lakásunk ( egy Anyámnak, egy a nagylányomnak, egy nagyobb nekem ) Arra gondoltunk, hogy egy két generációs házat veszünk, Anyám sem lesz fiatalabb, lesz udvar, és valóra váltjuk a terveinket, lesz egy szépségszalon, lévén az egyik lányom fodrásznak, a másik kozmetikusnak tanult..
A 3 lakásból ezt meg tudtuk volna valósítani, különösen, hogy akkor már kezdtek lefelé menni az ingatlanárak és ezt viszonylag jó árban meg tudtam szerezni....
A vételár 16,5 millió volt. A ház teljesen le volt pukkanva, teljesen fel kellett újítani, sőt át kellett építeni, de ez nem okozott gondot, mert a férjem mindent meg tud csinálni, én pedig imádok újat teremteni...
Kialakult az elképzelés: egy teljesen különálló kis lakás Anyámnak, egy lakrész a két lányomnak, egy másik nekünk, utcafronton a szalon meg a garázs.
A házat ekkor 10,5 millió ft hitel terhelte, amit az akkori tulajdonosai vettek fel. ( egész pontosan 8,5 M Ft-ot vettek fel, de 2009-ben , amikor én megvettem, 10,5 M Ft volt. )
Felvettem a kapcsolatot az ominózus bankkal -pénzügyi ZRT-vel- , megbeszséltük, hogy a hitelt átvállalom. Elmondták a  feltételeiket, megfelelt,elkezdtem a papírokat összegyűjteni. Több alkalommal is beszéltem a bankkal, az adás-vételi szerződés megkötése előtt is, hogy biztosan megoldható-e a hitel átvállalása. Többször igent mondták.Az mondjuk fura volt, hogy soha nem jutottam tovább egy ügyintézőnél, a bank vezetőjét, fiókvezető, stb. ( utólag kiderült, hogy nincs is ilyen) soha nem értem el sem telefonon, sem személyesen, sőt azt mondták, hogy ő nem találkozik ügyfelekkel, csak ügyintézőkön keresztül lehet vele kommunikálni.
Megköttetett az adásvételi szerződés: Vételár 16,5 M Ft, melyből 6 milliót ft vételár előleget  kp-ban a szerződést készítő ügyvéd előtt  megfizettem az eladónak, a fent maradó 10,5 millió ft-ot hitelátvállalással terveztük megoldani....A szerződés bement a Földhivatalba, elment a bankhoz is...
Az eladó az én általam adott pénzből vett egy lakást magának, oda költözött, a házat pedig elkezdtem lakhatóvá tenni...A hitel átvállalással járó procedúra pedig elkezdődött: értékbecslés, jövedelemigazolás,szerződések beadása, minden ami ilyenkor kell....
A bankkal azt is közöltem, hogy felújítom a házat....
Ami még fura volt nekem, hogy soha nem írtak le semmit, mindig csak telefonon kommunikáltak velem. (Személyesen nem lehetett., mert pesti cég, egyetlen ottani irodával)

A házat pedig szétbombáztuk (hamarosan képeket is teszek fel, még jó, hogy mindent megörökítettünk) A munka ment, a pénzt pedig nyelte...
Először is mindent szétbontottunk, 10 nagy konténer szemetet és törmeléket szállítattunk el. Az udvar, közel 900 m2, olyan volt, mint  a dzsumbuj, nem lehetett a végére látni, teli volt gazzal, törmelékkel, beteg fákkal és bokrokkal. Azt kipucoltuk. Aztán szétvertük amit kellett...
Új nyílászárkóat tettünk be, teljesen új fűtésrendszer lett csinálva, falakat bontottunk és építettünk újakat, lépcsőket csináltunk a régi elkorhadt fa vacakok helyett. Mindenhol újra kellett az aljzat betont csinálni, minden helyiség burkolva lett, vagy járólappal vagy parkettával. Készült két db fürdőszoba, 2 db konyha, modern, igényes kivitelben, minőségi anyagokkal. 
Minden helyiségben glettelve, festve lettek a falak, mennyezet burkolás készült.Kvázi csak a négy fő fal és néhány válaszfal maradt az eredetiből,minden más teljesen új! 18 m2-es terasz készült, 60 cm-es alappal, három db beton lépcső, amibe csak a vas anyag és a beton egy vagyon volt. Meg a zsaluanyag...Aki már építkezett, tudja mi munka és mi pénz ez...

2013. augusztus 6., kedd

Honvágy


Tegnap este ültem a kölcsön lakás kanapéján és bámultam a sötétbe...Azt hiszem még villanyt sem kapcsoltam  itt soha...Minek?Nem akarok látni sötétedés után..A férjem nézi a tv-t, ami szemcsés és sistereg, mert nincs kábel tv, én elvagyok a laptopommal, a szintén kölcsön kapott mobil nettel. Lakásokat nézek rajta...
Bámultam a sötétben , egyszer csak rám tört a honvágy. Olyan erősen és mélyről, hogy soha hasonlót nem éreztem. Majd bele őrültem , hogy nem mehetek haza. Haza vágytam, az otthonomba, a saját lakásomba, az én holmijaim közé. A saját ágyamba...

Ki fogja nekem ezt a sok kínlódást megtéríteni? Ki adja vissza a lelki békémet? 

És még mindig nem értem meg, nem fér a fejembe....Lecseréli a bank a zárat. Mondván, hogy az ő háza..Az ajtók, amin lecserélte a zárat, - amihez hozzá mert nyúlni a mocskos kezével, melyhez már annyi szenny és annyi emberi gyötrelem tapad - az ÉN saját ajtóm, én vettem őket a saját adózott pénzemen. Három darab bejárati ajtó, darabonként 150.000.- Ft. Az enyém...Én fizettem. A beépítés munkadíját is...És a nagyhatalmúnak joga van az én ajtómon lecserélni az én záramat...Bezárva ezzel a házba az én ingóságaimat. Meg tudná nekem valaki mondani, hogy nekem  - nekem ,az adófizető állampolgárnak, aki sokadmagammal eltartom az egész politikai és banki bagázst - mégis mi a fenéhez van jogom??????

Célom

Ez a blog több okból jött létre...
Az egyik közülük, hogy a saját esetem okán felveszem a kesztyűt a hasonló helyzetben lévőkért...
Tudom, nem sok amit tehetek, de mégis...
Kérlek Benneteket,akik olvastok, ha megérint a dolog , vagy ha véleményetek van, ötletetek, javaslatotok, vagy egyszerűen csak hasonló a helyzetetek, írjatok ide  a bejegyzésbe. Továbbá kérlek, hogy terjesszétek a blog linkjét, hadd jusson el minél több emberhez ez a rendkívüli eset, hadd okuljanak más bajából..
Itt ugyanis nem arról van szó, hogy ilyen-olyan okból rossz adós voltam/vagyok, nem fizetem a törlesztéseimet és elviszik fejem fölül a házamat....
Itt arról van szó, hogy hogyan veszi el a bank azt, ami az enyém...
Remélem mielőbb képes leszek megírni a szorit teljes egészében, hogy jól átlátható és világos legyen...

2013. augusztus 5., hétfő

2013.08.05. - Kis kitérő , avagy albérletet találni se könnyű

1995 óta foglalkozom ingatlanokkal, igaz a válság begyűrűzése óta nem aktívan. Mégis tud meglepetéseket okozni az ingatlanpiac. Az elmúlt négy napban megismertem a város összes kiadó lakását és összes ingatlanosát. Már tudom, hogy miért utáltak / utálnak minket az ügyfelek...
Helyettük is szégyenlem magam, noha én messze nem így álltam az ügyfeleimhez.
A mai ingatlanosok zömének úgy tűnik nem fontos az ügyfél - tisztelet a kivételnek.
Ha hívod, nem veszi fel a telefont. Vissza sem hív. Nem tudja mit is hirdet. Nincs pontosan tisztában az általa kínált lakások paramétereivel, nem tudja hányadik emeleti, üres-e vagy bútorozott, liftes házban van-e vagy négy emeletesben. Ha megígéri, hogy visszahív, nyugodt lehetsz, biztosan nem hív vissza. Ha Te visszahívod, boritékolhatod a választ: Nem érte el a tulajdonost.
Ez persze mind  a jobbik eset. Van amikor találsz a kedvedre való ingatlant, minden paramétere megfelelő, még az ára is elfogadható. Ne örülj! Legyél teljesen biztos benne, hogy ez az un. kamuingatlan, amit csak azért tettek fel, hogy az albérletet keresők ráharapjanak és biztosan felhívják , ő pedig beadhassa, hogy ez a lakás már éppen elkelt, de tud helyettes ajánlani hasonlót. A hasonló azonban sokkal magasabb emeleten van, sokkal rosszabb állapotú és/vagy sokkal drágább. Ami Neked tetszik ingatlan, az teljesen biztos, hogy már elkelt, még akkor is, ha azt épp azelőtt pár perccel tették fel először a netre, hogy Te rá akadtál volna...Sajnálom, hogy így lejáratják az ingatlan szakmát...Mert hiszem, tudom, tapasztaltam, hogy ha az ember korrekt, segítőkész, hozzáértő, lelkiismeretes, akkor igenis örül az ügyfél , hogy van aki segítségére legyen szorult helyzetében...

A lakások pedig ...Hm...A szép ingatlan az egyszerű, ám mégis  igényes embernek megfizethetetlen. A megfizethető albérletek zöme lepukkant, koszos, elhanyagolt, 30 évvel ezelőtti állapotában van, vagy a világvégén található, zömmel zárószinten. A berendezett ingatlanok esetén az igényes, gusztusos, szép berendezéssel büszkélkedő lakás megfizethetetlen, horror árban van. A megfizethető ütött-kopott, lelakott, ócska.
Még egy sarkallatos dolog: A kutya tulajdonosok a bérbeadók szerint csakis igénytelen, koszos emberek lehetnek. Ugyanis esélye nincs, hogy egy kutyás gazdi tiszta, rendes lakást bérelhessen. Ahova beengednek kutyával, az meg olyan, hogy abba  a kutyámat se vinném be...
Eleve a morál olyan, hogy aki albérletbe kényszerül azt kiszolgáltatottnak tartják...Alacsonyabb rendű vagy...

Négy nap alatt megismertem egy rakás kiadó ingatlant. És még mindig nem találtam. Egy bizonyos árkategória fölött nem keresgethetek - pedig fene a kényes ízlésemet, -  nekem pont az tetszik.
De ugye akit kisemmiztek, az ne legyen már nagy igényű...


2013. augusztus 4., vasárnap

2013.08.01. A nap, amely mindent megváltoztatott....

Csütörtök dél volt...Már tűkön ültem. Tudtam, hogy jönni fognak, kedden is itt jártak.

 Kedden, amikor még érvényes bérleti szerződésem volt nagy és teljhatalmú bankkal. Igen, a saját házamban ( bár ez megkérdőjelezhető, de majd később világossá válik) az utóbbi hónapokban bérleti szerződéssel laktam.Havi 83.000 kemény magyar forintért béreltem azt a házat, amit 14 millióból újítottam fel pár éve.Béreltem a banktól a  saját nyílászáróimat, saját járólapomat, saját fürdőkádamat, saját téglámból saját kézzel rakott, saját festékkel saját kézzel festett falakat és sorolhatnám. Mert a bank nem régiben  így döntött, hogy maradhatok, de béreljek. S én béreltem, mert az életem munkáját erőn felül is meg akartam védeni. Én is, a férjem is. Nyeltem a keserű könnyeimet de béreltem...
Késedelembe estem a fizetéssel, merthogy nem havonta kellett fizetnem A bérlet feltétele volt, hogy előre fizetem ki a 3 hónapot. Aki bérből és fizetésből él, aki dolgozott már saját kezével, aki dolgozott már napi 10-14 órákat beleértve a hétvégét is, az tudja, hogy 250 ezer forintot előteremteni nem könnyű. Így igen, késedelembe estem...És akkor jött a végrehajtó levele, hogy hagyjam el a házat, mert kedden jön és kitesz. De hétfőn rátettem az átkozott számlájukra mind a 250 ezer forintot így július 31.-én ki voltak fizetve augusztus 31.-ig. Lássuk be, még ez se rossz pozíció  nagy és teljhatalmú banknak, én úgy gondolom..
Ők nem így gondolták. Kedden jött a bank ügyvédje és a végrehajtó. Az a végrehajtó, akit egyébként ismerek régóta és azt kell mondjam rá, hogy az egyik legkorrektebb végrehajtó  és remélem nem csalódom benne, bár már nem bízom senkiben.
Szóval  kedden jött Mr. Atyaistennek képzelt ügyvédúr a bank képviseletében és a végrehajtó. Az ügyvéd úgy beszélt velem, mint egy leprással, pedig ahogy kinézett, szerintem olyan ingatlanban, mint az enyém, nem hogy nem járt még, de talán képen sem látott. Normál esetben az ilyen alakot az előszobában felszólítom, hogy vegye le a cipőjét...
Mivel őt nem kevés pénzért megbízta a három - számomra siheder korú, egyébként igen flegma -  bankvezér , leutaztatták Budapestről Pécsre és meghatalmazták, hogy akárhogy is, de tegyen ki a házból. Ő pedig  hozta a menő, kemény ügyvédet. Mindaddig, míg közöltem vele azt, amit a bank vezérség nem, hogy én biza bérleti jogviszonyban állok a bankkal. Ekkor idegesen kirohant az udvarra és felhívta nagyhatalmúékat. Visszajőve csak azt tudta szajkózni, hogy nem érvényes a szerződés, mert késedelembe estem.Itt tenném hozzá, hogy írásban nem is volt rögzítve a dátum, hogy meddig kell fizetnem.Szerinte megszegtem a szerződést  a késedelmes fizetésemmel, így ő végrehajtja a kilakoltatást. Felszólított, hogy hagyjam el a lakást. Közölte továbbá, hogy ha nem teszem,akkor lecserélteti a zárat - a lakatos már ott állt harcra készen. Végighallgattam, majd elmondtam neki, amit én gondolok...Nevezetesen, hogy a bérleti szerződés él, a pénzem a bank számláján van jelen pillanatban is, augusztus 31.-ig meg van fizetve a lakás bérleti díja. Így tehát ha ő zárat akar cseréltetni, akkor én most felhívom a rendőrséget.Mr. Atyaistennek képzelt ügyvéd még idegesebb lett, ismét kirohant telefonálni, majd pár perc múlva beszólt, hogy a végrehajtó legyen szíves kimenni az udvarra. Eközben megkérdeztem a végrehajtó segédjétől, hogy ugyan már mi lehet az én házamban, az én végrehajtási ügyemben olyan titkos kérdés, amit az én hátam mögött kell megbeszélni. A választ persze nem tudta ő sem...
Visszaérkezvén zaklatott ügyvéd megint csak egyet tudott szajkózni: Adjam meg a számlaszámomat, hogy vissza utalhassák a pénzemet. Közöltem, hogy nem akarom vissza a pénzt, a jogviszonyt akarom fenntartani, így nem adok bakszámlaszámot. Már majdnem sírva fakadt dühében, úgy követelte egyre sürgetőbben a számlaszámot. Mondtam neki,l hogy nincs számlaszám addig, míg nem beszélek az ügyvédemmel...Felhívtam az ügyvédemet, aki bár a késedelmet felrótta nekem, ettől függetlenül élőnek itélte meg a szerződést.
Míg a dolgozószobámból telefonáltam , addig  a férjemből -aki kevésbé harcias, mint én- kicsikarták a számlaszámát és abban a szempillanatban visszautalták a pénzt. Így már nem álltunk bérleti jogviszonyban és joguk volt kitenni...
De még kegyet gyakoroltak - mivel a pénz nem érkezett meg azonnal  a számlára  és a rendőrséget emlegetve igen csak be volt rezelve Atyaisten ügyvéd-  közölte, hogy ad két nap haladékot , csütörtökön 13 órakor visszajön, ha nem megyek ki, akkor valóban lezárja a házat.
Tudtam -és az ügyvéd megerősített benne, bár ez így mégsem igaz, de erről majd később-, hogy ebben az esetben ő lesz az erősebb kutya, kvázi volt két napom , hogy összepakoljak és keressek valami lakást..

Csütörtökön 13 órakor megéreztek...Atyaistennek hitt ügyvéd százhuszadik szőke kolleginája és a végrehajtó...
Kínban voltak. Mindkettő tudta, hogy nekem van igazam..
Fel voltam szerelkezve bekapcsolt diktafonnal, de nemigen volt  mit felvenni...Ügyvédtanonc leányka kettőt nem mert szólni, a végrehajtó meg csak közhelyeket mondott....
Aztán ami ilyenkor szokásos: órák leolvasása, jegyzőkönyv, zárcsere...
Elhagytam a házat, benne maradt minden holmim, amit az elkövetkező 30 napban egy megbeszélt időpontban vihetek ki... Ott hagytam az otthonomat,aminek minden négyzetmillimétere valahol én vagyok. A férjem és én...Nem akartam megadni nekik az örömöt, hogy sírva fakadok...
No és, hogy a diplomák száma mennyire nincs egyenesarányban a gondolkodással, nos ők ketten a lakatossal karöltve elkövettek két olyan hibát, amiről itt most nem akarok beszélni, de  sorsdöntő lehet...
Nem találtunk megfelelő albérletet, így egy éppen nyaraló barátnőm lakásában ülünk immár harmadik napja és nem találunk magunkra...És nem tudom elhinni, hogy ez a 21. században megtörténhetett. Hogy mindez velem megtörténhetett....
A menet persze itt még  messze nem ért véget....

2013.08.04. Élek avagy meghaltam és a pokolra jutottam?

Negyvenhat éves vagyok. Éltem az életem mint minden nő, asszony, feleség, anya, dolgozó nő.Voltak jó és rossz szakaszai az életemnek, voltam nagyon boldog és nagyon boldogtalan. Voltam elégedett és elégedetlen. Sokszor sírtam, de többször nevettem. Néha rossz kedvű voltam és dühös, mert a gyerek leejtette a lekváros kenyeret a frissen felmosott kőre,mert összekente a fehér blúzát csokifagylalttal, mert a férjemnek nem volt munkája, mert valaki lázas volt a családból, a kutya megrágta a fotel karfáját, a vakond feltúrta a kertet egyetlen éjszaka alatt...
Ma már tudom, hogy a probléma nem a fentieknél kezdődik...

Másként képzeltem a negyvenes éveim közepét anno, hamvas fiatalasszony koromban. Azt hittem addigra már csak hátra kell dőlnöm és élvezni az életet...De a Sors másként osztotta a lapokat...
Két nap leforgása alatt drasztikusan megváltozott az életem...
2013.augusztus elsején a Bank -egész pontosan egy pénzügyi ZRT -  kiköltöztetett a házamból úgy, hogy se én , se a családtagjaim nem állunk vele kölcsönszerződésben...
A történet hosszú és sok évre nyúlik vissza, ez a blog erről az abszurd történetről fog szólni...
Ha lesz erőm leírni....
Egyelőre csak ülök egy másfél szobás kölcsönlakás nagyszobájában és igyekszem felfogni, hogy igen, megtörténhet és megtörténhetett személy szerint velem is, hogy a kőkemény munkám gyümölcse néhány nap alatt odavész.
171 m2-es, gyönyörűen felújított családi házban  éltünk a családommal még a hét elején is...Ma egy kölcsönlakásban kuporgok a férjemmel, a fiatal felnőtt gyerekeim szanaszét, az anyám megint máshol, csak a kutyám fekszik a lábamnál és néz rám nagy szemekkel, láthatóan semmit nem értve,csak annyit érzékelve, hogy baj van. Nagy baj..Második napja nem eszik, csak néz szomorú szemekkel....