Tegnap este ültem a kölcsön lakás kanapéján és bámultam a sötétbe...Azt hiszem még villanyt sem kapcsoltam itt soha...Minek?Nem akarok látni sötétedés után..A férjem nézi a tv-t, ami szemcsés és sistereg, mert nincs kábel tv, én elvagyok a laptopommal, a szintén kölcsön kapott mobil nettel. Lakásokat nézek rajta...
Bámultam a sötétben , egyszer csak rám tört a honvágy. Olyan erősen és mélyről, hogy soha hasonlót nem éreztem. Majd bele őrültem , hogy nem mehetek haza. Haza vágytam, az otthonomba, a saját lakásomba, az én holmijaim közé. A saját ágyamba...
Ki fogja nekem ezt a sok kínlódást megtéríteni? Ki adja vissza a lelki békémet?
És még mindig nem értem meg, nem fér a fejembe....Lecseréli a bank a zárat. Mondván, hogy az ő háza..Az ajtók, amin lecserélte a zárat, - amihez hozzá mert nyúlni a mocskos kezével, melyhez már annyi szenny és annyi emberi gyötrelem tapad - az ÉN saját ajtóm, én vettem őket a saját adózott pénzemen. Három darab bejárati ajtó, darabonként 150.000.- Ft. Az enyém...Én fizettem. A beépítés munkadíját is...És a nagyhatalmúnak joga van az én ajtómon lecserélni az én záramat...Bezárva ezzel a házba az én ingóságaimat. Meg tudná nekem valaki mondani, hogy nekem - nekem ,az adófizető állampolgárnak, aki sokadmagammal eltartom az egész politikai és banki bagázst - mégis mi a fenéhez van jogom??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése