2013. október 15., kedd

A történet folytatódik

Elnézést kérek azoktól, akik várták a napi jelentkezést, de lelkileg teljesen belerokkantam a dologba...
Ott tartottunk, hogy méltóságos bank hozzájárult ahhoz, hogy  szeptember 20.-ig maradhasson az ingóságunk. Pár nappal előbb felhívtam az ügyvédjüket, hogy egyeztessünk pontos időpontot. Azt mondta beszél a megbízóival  és visszahív.Két nap múlva hívott Horváth Krisztina úrhölgy a tisztelt banktól. Naivan azt hittem, hogy egyeztetni akar a költözést illetőleg. A saját  - cseppet sem úrinős stílusában -  számon kért , hogy megállapodtunk valamiben és nem kerestem őket, a 20.-a pedig holnap van.A szavába kellett vágnom, hogy ugyan hölgyem, az ügyvédjük hívását várom ez ügyben, hogy Önök mondjanak nyugodtan egy időpontot. Ekkor kicsit visszavett, majd megegyeztünk egy adott napban...

A megbeszélt napon 9 órára  odamentünk a házhoz  , így volt megbeszélve.
A ház előtt egy ismeretlen férfi állt, és egy hármasszekrény nagyságú, kopaszra borotvált  roma ember. A férjemre nézve elmondták, hogy egyikük a bank megbízottja, másikuk a biztonsági őr...Nocsak-nocsak-villant be az agyamba. Azt mondja  a megbízott, hogy akkor kinyitjuk a kaput, és nyúlt  a férjem felé a következő kérdéssel:
- Hol a kulcs??
- A kulcs???????????- kérdeztem én. - A kulcs az Önöknél van. 
Náluk ugyan nincs -  mondta a megbízott, - őt ideküldték, hogy felügyelje a pakolást.
Elmondtuk nekik a szituációt, nemigen értették.
Felhívtam a bankot, ismét jó modorból gyenge Horvát úrhölgy vette fel a telefont. Elmondtam neki, hogy kik vannak itt és , hogy rajtunk keresik a kulcsot.
Ekkor az ő kioktató és magasról lekezelő stílusában előadta, hogy na ne vicceljünk hölgyem, ma van a birtokba adás, Ön birtokba adja az ingatlant, tehát Ön ad kulcsot...
Ekkor elmondtam neki, hogy nincs jól felkészülve, és elmeséltem, hogy már ki lettünk kvázi lakoltatva és ők lecserélték a zárat , abban maradva, hogy az ügyvédjük jön és adott napon elvisszük a maradék holminkat. Egyáltalán nem volt képben, és türelmet kért , hogy megbeszélhesse a főnökével...
Mivel nem hívott vissza, negyed óra múlva megismételtem azt, miközben megbízott úr és hívta az ő megbízóját, neki megvolt Morvay Zsolt Úr bankvezér szupertitkos telefonszáma.
Mindkét vonalról azt az infót kaptam, hogy megbízott úr hív egy lakatost, aki kinyitja a házat és akkor elhordjuk a cuccainkat. Nos, itt elszakadt a cérnám, s immár én sem úrinős stílusban felhívtam Horváth kisasszonyt és elmondtam neki, hogy az én tehertaxi számlám ketyeg és nem fogom megvárni a lakatost, aki a múltkor is két órát késett, nem várok taxiszámla árban a lakatosukra, továbbá én aláírtam előző alkalommal, hogy a 3 db zár lecserélésre került, azt elviszi bank, azonban ha most megbízott úr és az ő cseppet sem bizalmat gerjesztő biztonsági őre elviszi a kulcsot, onnan kezdve a helyzet merőben más lesz...
Azt mondta a hölgy, hogy ezzel én már ne törődjek, a ház már nem az enyém...
Tomboltam, és közöltem, hogy rendőrséget fogok hívni..
Megbízott úr sietett volna a dolgára, így próbált jobb belátásra bírni, a férjemmel és a fuvarossal, az amúgy teljesen normális hármasszekrény  küllemű biztonsági őr maradt volna ott...
Sőt így is lett, miután a  férjem próbált  a lelkemre beszélni.Abban maradtunk, hogy kipakolnak, és megbízott úr visszajőve az ő halaszthatatlan dolgáról átvételi elismervény fejében átveszi a kulcsot.
Ennek ellenére nem voltam nyugodt, mert mi van akkor, ha a kulcs birtokában bárki bemegy az éj leple alatt, leszerel pár radiátor,néhány  ablakot, a kazánt, stb, és nagyhatalmúék még azt is rám verik, hogy nem megfelelően adtam birtokba az ingatlant....
Én ezekből már mindent kinézek...
Lényeg, hogy kicuccoltunk, a kulcsról átvételi elismervényt kaptunk..
A történet szaftos része pedig még csak most fog kezdődni...pár napon belül jelentkezem vele...



3 megjegyzés: